Már az első öt perc után sejteni lehet, hova fut ki a történet – az Oltári baki nem sokat tesz azért, hogy kilógjon a megszokott esküvős vígjátékok sorából. Láttunk már tucatnyi hasonló filmet, és ez a darab sajnos nem próbál meg új ízt adni a jól ismert receptnek. Azért ültem le elé, mert a francia humor mindig közel állt hozzám – viszont ebből most kevesebb jutott. Az egyedi francia báj és könnyedség helyett inkább egy klasszikus, középszerű romantikus vígjátékot kaptunk. A főszereplő (és egyben a rendező), Reem Kherici gyönyörű és szerethető karaktert formál, valószínűleg ő és a vőlegény mentik meg a filmet attól, hogy teljesen feledhető legyen – őszintén szólva én is beleszerettem. :) A mellékszereplők viszont alig kapnak mélységet. A menyasszony karaktere például annyira túltoltan hisztis és ellenszenves, hogy gyakorlatilag a néző helyett is eldönti a film, kinek kell drukkolni. Szájbarágós és túl egyértelmű az egész felállás. Egy esti randifilmnek viszont tökéletes: könnyed, kiszámítható, de azért néhol mégis mosolyt csal az arcra. Nekem kellemes egy órát adott, még ha közben végig ott motoszkált a fejemben legalább öt amerikai filmcím, amik ugyanebből a sztoriból főztek valamivel izgalmasabb menüt.
Már az első öt perc után sejteni lehet, hova fut ki a történet – az Oltári baki nem sokat tesz azért, hogy kilógjon a megszokott esküvős vígjátékok sorából. Láttunk már tucatnyi hasonló filmet, és ez a darab sajnos nem próbál meg új ízt adni a jól ismert receptnek. Azért ültem le elé, mert a francia humor mindig közel állt hozzám – viszont ebből most kevesebb jutott. Az egyedi francia báj és könnyedség helyett inkább egy klasszikus, középszerű romantikus vígjátékot kaptunk. A főszereplő (és egyben a rendező), Reem Kherici gyönyörű és szerethető karaktert formál, valószínűleg ő és a vőlegény mentik meg a filmet attól, hogy teljesen feledhető legyen – őszintén szólva én is beleszerettem. :) A mellékszereplők viszont alig kapnak mélységet. A menyasszony karaktere például annyira túltoltan hisztis és ellenszenves, hogy gyakorlatilag a néző helyett is eldönti a film, kinek kell drukkolni. Szájbarágós és túl egyértelmű az egész felállás. Egy esti randifilmnek viszont tökéletes: könnyed, kiszámítható, de azért néhol mégis mosolyt csal az arcra. Nekem kellemes egy órát adott, még ha közben végig ott motoszkált a fejemben legalább öt amerikai filmcím, amik ugyanebből a sztoriból főztek valamivel izgalmasabb menüt.