:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Nemrégiben elgondolkodtam azon, hogy annak idején (2002-ben egész pontosan) milyen sokan szerették az első Valami Amerika filmet, ezt a tényt pedig, ha más nem is, de a több mint félmilliós (mozi)nézőszám bizonyítja. Az emberek szerették a karaktereket és a poénokat, egész jó sztorija volt, s még egy emlékezetes főcímdalt is írtak hozzá, vagyis egy igazi közönségfilmet köszönthettek abban az alkotásban. Viszont mindez már tizennyolc éve volt, s ugyan hat évvel később készült egy vállalható második rész (amelyre szintúgy sokan váltottak belépőt), de a 2018-as a harmadik résszel sikerült eljutni odáig, hogy végig csak a lehető legsztereotipebb poénokkal operáló „filmet” kapjon a néző bő másfél órán keresztül. Mit lehet erre mondani? Leginkább azt, hogy bár el se készült volna.
Persze rögtön meg is cáfolhatnám az előző mondatomat. Ugyan miért is ne haladhatna valami a jól bevált sémák vonalán? A Várnai testvérek és szélhámos ellenségük, Alex ügyes-bajos dolgait eddig is szerette a közönség. Az első rész egy óriási fellélegzés volt a sok gagyi magyar vígjáték idejében, hiszen könnyed hangulatára gyorsan rá lehetett csatlakozni. Még a második rész is tudott magába némi frissességet csempészni, lettek új szereplők, új dalok, a sztori ugyan megmaradt a jól bevált macska-egér harc vonalán, de ezt nem bántuk. Ilyen előzményekből kiindulva: naná, hogy kíváncsi volt mindenki a folytatásra. Még, ha sok nagy kedvenc esetében csalódtunk is a második vagy esetleg harmadik etapokban. Na de ennyire méltatlanul elbánni egy már-már klasszikussá vált magyar filmmel? Oh, de borzasztó nagy kár érte.
Mondhatni jól indult minden. Hiszen minden régi szereplőt visszakaptunk. Még megható is belegondolni, hogy a 2000-es évek legelején milyen fiatalok voltak ezek a színészek. Valahogy furcsa 18 évvel később látni a szereplőket. Még, ha túl sok minden nem is változott. András még mindig nem tudja, hogy mit kezdjen az életével (folyamatosan ingázik a szerelem és a depresszió között), Timi még mindig a buta szőkét hozza, Ákos pedig továbbra is túl magabiztosnak (tűnik!). Tamás továbbra is rosszul sikerült filmjein kesereg, miközben éppen első gyermeküket várják Eszterrel, amikor újra felbukkan az életükben Alex (aki már két ízben dobta át őket a palánkon). Újra látjuk Balát és marcona külsejű segítőit (Thuróczy Szabinak a 2. rész óta igencsak bejött az „aranyélet”), és Vivi is visszatér (ugyan épp csak annyira, hogy tiszteletét tegye…).
De már sajnos a legelső „akció” jelenetsor is annyira fájóan erőltetett, s ez a hangulat végig uralkodik a filmen. Az még alapvetően nem is lenne baj, hogy a történet faék egyszerű: egy bélyeg miatt folyik a harc két rivális banda (Bala és Toniék – óhh, te jó ég!!!) között, s persze kik kavarnak be? Hát persze, hogy a Várnai fivérek. Az azonban már bántó, hogy amint „hőseink” börtönbe kerülnek, az egyetlen humorforrását a szokott sztereotípiákból meríti a film. Ennyi jó színészt ilyen egysíkú karakterekbe erőltetni vétek. Nem is tudom, melyik a nagyobb mélypont. Hogy Toni verőlegényeit Lolkának és Bolkának hívják? Esetleg Scherer Péter mint a szánalmas hadnagy, aki magát Brandónak nevezi? Stohl András, aki egy drogos színészt alakít (úgy hitte, hogy vicces ez az önreflexió?), vagy Nagy Ervin mint a homokos börtönviseltek pipiske vezére (s hogy tiszta legyen mindenkinek, még Rezsónak is hívják)? Végig azon gondolkodtam, hogy vajon mennyit kellett fizetni azért, hogy EZT bevállalják?
Annak a bizonyos bélyegnek a hajkurászása közben még kicsit meglovagolja a második rész sikerét. Újra forog az East-West, ezúttal a börtön „tehetségeinek” előadásában. Közben pedig Eszter otthon kutakodik a bélyeg után Bárány Olga ügyvédnő (khm…) hathatós segítségével. Timi szerethető butuskaságát nevetségesen kifordították. Most már nemcsak simán együgyű a nő, hanem idegesítően ostoba is. Az a kevés elmosolyogtató jelenet még így is hozzá kapcsolódik (pl. mikor egy műanyag palackkal fejen vágja Kovács Lehelt). De lehet, hogy ez a jelenet is csak jó pillanatomban talált meg. A probléma viszont ott van, hogy az előbb említett példa tényleg csak egy említésre méltó kivétel.
A film legtöbb poénja (avagy annak szánt valamije) ugyanis önismétlés, a gond viszont az, hogy az első próbálkozáskor sem voltak jók: egyszerűen képtelenség azon nevetni, hogy Timi többször is elsüti Eszterrel kapcsolatban, hogy „akkora a lábad, mint egy elefántnak”, vagy azon, ahogy Ákos folyamatos megaláztatásokban részesül alacsony spermamennyisége miatt, netalán azon, hogy Tamás esetében a „meg nem értett művészfilmes” viccet alkalmazzák újra meg újra. Ezek elsőre is lapos poénok voltak, újbóli elsütésük pedig inkább szánalmat keltő. És ha ez még mind nem elég, a harmadik rész narratív szempontból is alkalmaz egészen szürreális húzásokat, így történhetett meg, hogy (némi SPOILER!!!) egy nőből férfit farag, a főszereplők pedig képtelenek utolérni egy lépésekben haladó vonatot.
Így összegezve azt mondhatjuk, hogy bármennyire is volt szerethető az első Valami Amerika-film, a harmadik etap mintha szántszándékkal akarná szétverni mindazt, amit eddig felépítettek ezzel a „franchise-zal” kapcsolatban. Erőltetett, gyenge, alpári poénok, egysíkú karakterek, s egy igencsak szedett-vedett történet jellemzi a trilógiazáró darabot, s bár egy apró cliffhangert láthatunk a végén, csak bízhatunk abban, hogy ezek után ezt a filmszériát már nem bolygatják.
67 Valami Amerika 3 (2018)
A Valami Amerika 3 története szerint, Tamás, Ákos és András, a balek testvérek minden eddiginél lehetetlenebb helyzetbe kerülnek a szélhámos Alexnek köszönhetően. A... több»
Szereplők: Csuja Imre, Stohl András, Szabó Győző, Oroszlán Szonja, Ónodi Eszter
