A Láthatás az a fajta minimál és hiperrealista dráma, ahol végig az az érzésünk, hogy az eseményekbe véletlenül csöppenünk bele. Úgy kísérjük végig a családot a történeten, hogy első kézből látjuk, mi történik - és még egy kicsit szégyellhetjük is magunkat - hiszen emberek magánéletébe látunk bele.
A film lassan építkezik, és bár már az elején van rá némi utalás, hova fut ki a vége, mégis tartózkodik attól, hogy szánkba rágjon dolgokat.
Aki kedveli ezt a fajta kendőzetlen, mindenféle romantikától és túlzásoktól mentes stílust, annak biztos nagyon be fog jönni ez a film is - de aki valami könnyed szórakozásra vágyik, az biztos, hogy keserűen csalódni fog.
Ez nem egy szórakoztató film, nem felemel, megnevetett vagy kiemel egy kicsit a valóságból: épp az a célja, hogy beledöngöljön a létezés anyagpadlójába, és szinte kéri, hogy érezd magad nyomorultul.
Egyik szereplőt sem teszi ok nélkül szimpatikussá, esélyünk sincs, hogy bárkit megszeressünk a történetben - csak némi távolságtartással kalauzol végig minket egy igazi családi drámán, aminek nincs és nem is lehet jó megoldása.
A szűkre és feszesre szabott rendezés egy pillanatra sem hagyja, hogy elfordítsuk a fejünket, és egy gyakran emlegetett témát tesz mikroszkóp alá: a családon belüli erőszakot, és teszi ezt mindenféle sallang vagy túlzás nélkül.
Vitaindítónak, szétcincálásra és megbeszélésre tökéletesen alkalmas film abból a fajtából, amit érdemes megvitatni másokkal.
A Láthatás az a fajta minimál és hiperrealista dráma, ahol végig az az érzésünk, hogy az eseményekbe véletlenül csöppenünk bele. Úgy kísérjük végig a családot a történeten, hogy első kézből látjuk, mi történik - és még egy kicsit szégyellhetjük is magunkat - hiszen emberek magánéletébe látunk bele. A film lassan építkezik, és bár már az elején van rá némi utalás, hova fut ki a vége, mégis tartózkodik attól, hogy szánkba rágjon dolgokat. Aki kedveli ezt a fajta kendőzetlen, mindenféle romantikától és túlzásoktól mentes stílust, annak biztos nagyon be fog jönni ez a film is - de aki valami könnyed szórakozásra vágyik, az biztos, hogy keserűen csalódni fog. Ez nem egy szórakoztató film, nem felemel, megnevetett vagy kiemel egy kicsit a valóságból: épp az a célja, hogy beledöngöljön a létezés anyagpadlójába, és szinte kéri, hogy érezd magad nyomorultul. Egyik szereplőt sem teszi ok nélkül szimpatikussá, esélyünk sincs, hogy bárkit megszeressünk a történetben - csak némi távolságtartással kalauzol végig minket egy igazi családi drámán, aminek nincs és nem is lehet jó megoldása. A szűkre és feszesre szabott rendezés egy pillanatra sem hagyja, hogy elfordítsuk a fejünket, és egy gyakran emlegetett témát tesz mikroszkóp alá: a családon belüli erőszakot, és teszi ezt mindenféle sallang vagy túlzás nélkül. Vitaindítónak, szétcincálásra és megbeszélésre tökéletesen alkalmas film abból a fajtából, amit érdemes megvitatni másokkal.