Az utóbbi években futószalagszerűen kerülnek a mozikba az olyan filmek, amelyeknek egy fiatal korosztály számára szóló könyv adja az alapját. A Nap nap után is egy ilyen történet. A könyvet nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom. A leírása alapján is kicsit zavarosnak találtam a történetet, ok-okozati összefüggéseket ne keressen benne az ember, de ettől még lehetett volna egy jó film. Az előzetese alapján mind ezek ellenére egy kedves, szerethető alapsztorit sejtet, ami magával ragadja a nézőt. Gyenge lábakon áll a sztori, kicsit értelmetlen és gyermeteg az egész ezzel a minden nap más bőrében kelek fel dologgal. Arra volt utalás, hogy gyerekként kezdődött az egész, de a miértekre nem kaptunk kielégítő választ. Előtte hol volt a titokzatos lélek. A film nézése közben már reménykedtem benne, hogy a titokzatos fiú, aki A-nak hívja magát - nem gondolkodott rajta sokat az író, az ABC első betűje, nagyon fantázia dús – legalább legyen földönkívüli. Olyan félresiklott Disney mesefilm szaga van. Ha vígjáték lenne, akkor a hibát el tudná nézni az ember, de teljesen komolyan veszi magát a film. Az érzelmes szál nálam nem talált be, nem váltott ki belőlem semmit és teljesen elképzelhetetlennek tartom az egészet, hogy beállítana hozzám valaki egy ilyen sztorival és még bele is habarodjak. Azt is furcsállottam, hogy nem az a főszereplő, aki minden nap más bőrébe bújva ébred, holott ő minden „baj„ kiváltója. Egy idő után ez a gépiesen más testben való ébredés unalmassá vált és valahogy csak időhúzásnak éreztem a végkimenetelig, ami sok egyediséget nem hozott. Egyszer meg lehet nézni kategória, de nagy dolgokat, életbölcsességeket ne várjon tőle az ember.
Az utóbbi években futószalagszerűen kerülnek a mozikba az olyan filmek, amelyeknek egy fiatal korosztály számára szóló könyv adja az alapját. A Nap nap után is egy ilyen történet. A könyvet nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom. A leírása alapján is kicsit zavarosnak találtam a történetet, ok-okozati összefüggéseket ne keressen benne az ember, de ettől még lehetett volna egy jó film. Az előzetese alapján mind ezek ellenére egy kedves, szerethető alapsztorit sejtet, ami magával ragadja a nézőt. Gyenge lábakon áll a sztori, kicsit értelmetlen és gyermeteg az egész ezzel a minden nap más bőrében kelek fel dologgal. Arra volt utalás, hogy gyerekként kezdődött az egész, de a miértekre nem kaptunk kielégítő választ. Előtte hol volt a titokzatos lélek. A film nézése közben már reménykedtem benne, hogy a titokzatos fiú, aki A-nak hívja magát - nem gondolkodott rajta sokat az író, az ABC első betűje, nagyon fantázia dús – legalább legyen földönkívüli. Olyan félresiklott Disney mesefilm szaga van. Ha vígjáték lenne, akkor a hibát el tudná nézni az ember, de teljesen komolyan veszi magát a film. Az érzelmes szál nálam nem talált be, nem váltott ki belőlem semmit és teljesen elképzelhetetlennek tartom az egészet, hogy beállítana hozzám valaki egy ilyen sztorival és még bele is habarodjak. Azt is furcsállottam, hogy nem az a főszereplő, aki minden nap más bőrébe bújva ébred, holott ő minden „baj„ kiváltója. Egy idő után ez a gépiesen más testben való ébredés unalmassá vált és valahogy csak időhúzásnak éreztem a végkimenetelig, ami sok egyediséget nem hozott. Egyszer meg lehet nézni kategória, de nagy dolgokat, életbölcsességeket ne várjon tőle az ember.