Már a Van Valami... is egy elég nagy mértekben személyes alkotás volt, de Reisz Gábor új filmje, a Rossz Versek szinte 100%-ban az. És bár sok hasonlóságot lehet felfedezni a két mozi között, ez egyáltalán nem egy "önremake" lett. Míg a VAN, a figura nagyvilághoz való viszonyulásáról és viszonyáról szólt, addig a Rossz Versek már teljes mértékben egy intim és nagyon személyes, az emlékekre, valamint az azok megbízhatatlanságára épülő, játékos önboncolgatás. Ahol a múlt és a jelen sokszor összefolyik. És ezzel a módszerrel, a film kap egy nagyon üde és jó tempót, ami a zseniális nyitánytól, egészen a szép és visszafogott lezárásig ki is tart. Mindeközben a néző baromira jól szórakozik. A poénok, csak úgy mint a VAN-nál, itt is nagyon jókat szólnak,a dialógusok fantasztikusak megint és ami a zenét illeti, a VAN Filmzenekar ismét fülbemászó dallamokat kapunk amik baromi jó érzékkel váltják egymást. Összegezve tehát tényleg ez lett szerintem az év legjobb magyar filmje, igazából kérdés nélkül. Sokszor katartikus élmény, valamikor nagyon érzéki, máshol pedig a sok poén ellenére nagy gyomrosokat is tud adni. Szóval kettőből kettő Reisz Gabi mérlege eddig, aztán majd meglátjuk hogyan tovább innen.
Már a Van Valami... is egy elég nagy mértekben személyes alkotás volt, de Reisz Gábor új filmje, a Rossz Versek szinte 100%-ban az. És bár sok hasonlóságot lehet felfedezni a két mozi között, ez egyáltalán nem egy "önremake" lett. Míg a VAN, a figura nagyvilághoz való viszonyulásáról és viszonyáról szólt, addig a Rossz Versek már teljes mértékben egy intim és nagyon személyes, az emlékekre, valamint az azok megbízhatatlanságára épülő, játékos önboncolgatás. Ahol a múlt és a jelen sokszor összefolyik. És ezzel a módszerrel, a film kap egy nagyon üde és jó tempót, ami a zseniális nyitánytól, egészen a szép és visszafogott lezárásig ki is tart. Mindeközben a néző baromira jól szórakozik. A poénok, csak úgy mint a VAN-nál, itt is nagyon jókat szólnak,a dialógusok fantasztikusak megint és ami a zenét illeti, a VAN Filmzenekar ismét fülbemászó dallamokat kapunk amik baromi jó érzékkel váltják egymást. Összegezve tehát tényleg ez lett szerintem az év legjobb magyar filmje, igazából kérdés nélkül. Sokszor katartikus élmény, valamikor nagyon érzéki, máshol pedig a sok poén ellenére nagy gyomrosokat is tud adni. Szóval kettőből kettő Reisz Gabi mérlege eddig, aztán majd meglátjuk hogyan tovább innen.