Számomra az egyetlen és utánozhatatlan Pókember-vonal, Tobey és társai szereplésével, egyszerűen egy teljesen más világ, mint bármely más Pókember-trilógia, akár Andrew-val vagy Holland-dal. Bár hozzáfűzném, hogy én, aki konkrétan most kezdtem belemászni a Marvel világába és ezzel együtt a Pókember-történetszálakba, meglátom a generációs szakadékot a színészek között. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy rossz színészek alkották volna az új vonalat, de az első vonalas Pókember atmoszférája merőben más, mint a többi, hiába az új kor és vele a végtelen lehetőség a technikában, amit vizualizálásban produkálni tud a rendező és csapata. Számomra ezek inkább poénos képsorok illetve cselekmények lettek, amivel azt érték el, hogy a karakter teljesen más oldalára fejlődött át, és ez számomra inkább tűnik más történetnek. Viszont ennek az első három résznek számomra lelke van, sokkal közlékenyebb a film, rengeteg jelenetbe teljesen bele tudja élni magát az ember, mert magával ragad a film, és totálisan elvisz a sztori. Például Ben bácsi, amikor meghal, az eléggé érzékletesre és testhez állóra sikeredett, szinte művészet, ha lehet így fogalmazni, és számtalan ilyen cselekmény játszódik le ezekben, ami ténylegesen lenyűgöző, kézzel fogható, és legfőképp teljesen emberi. Számomra ez a filmes kategória legmagasabb polca, több mint remekmű, abszolút 5 csillagos.
Számomra az egyetlen és utánozhatatlan Pókember-vonal, Tobey és társai szereplésével, egyszerűen egy teljesen más világ, mint bármely más Pókember-trilógia, akár Andrew-val vagy Holland-dal. Bár hozzáfűzném, hogy én, aki konkrétan most kezdtem belemászni a Marvel világába és ezzel együtt a Pókember-történetszálakba, meglátom a generációs szakadékot a színészek között. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy rossz színészek alkották volna az új vonalat, de az első vonalas Pókember atmoszférája merőben más, mint a többi, hiába az új kor és vele a végtelen lehetőség a technikában, amit vizualizálásban produkálni tud a rendező és csapata. Számomra ezek inkább poénos képsorok illetve cselekmények lettek, amivel azt érték el, hogy a karakter teljesen más oldalára fejlődött át, és ez számomra inkább tűnik más történetnek. Viszont ennek az első három résznek számomra lelke van, sokkal közlékenyebb a film, rengeteg jelenetbe teljesen bele tudja élni magát az ember, mert magával ragad a film, és totálisan elvisz a sztori. Például Ben bácsi, amikor meghal, az eléggé érzékletesre és testhez állóra sikeredett, szinte művészet, ha lehet így fogalmazni, és számtalan ilyen cselekmény játszódik le ezekben, ami ténylegesen lenyűgöző, kézzel fogható, és legfőképp teljesen emberi. Számomra ez a filmes kategória legmagasabb polca, több mint remekmű, abszolút 5 csillagos.