Frank Herbert eredeti regényét számos rendező próbálta már megfilmesíteni: Jodorowsky munkája már korai fázisában akadályba ütközött, David Lynch pedig eljutott ugyan egy kész filmig, a végeredmény mégis jócskán elütött a rendező sajátos vízióitól. Denis Villeneuve-ről már többszörösen is kiderült, hogy remek érzéke van a történetmeséléshez, és fantasztikus, komplex világokat képes teremteni. Rajta volt tehát a sor, hogy bizonyítsa, a hiedelmekkel ellentétben Herbert monumentális műve igenis megfilmesíthető. A Dűne homokja mégis elnyelte a neves rendező zsenijét. A 2021-es feldolgozás minden eddigi próbálkozásnál kiforrottabb, ambiciózus alkotás. Ennek ellenére a Dűne inkább tűnik a világ legdrágább pilot epizódjának, mint önállóan értékű fantasy-eposznak. A fakó képi világ homályába vesző politikai motivációknak megalapozó történetnek ugyanis nincs semmilyen kifutása. A Dűne csupán az eredeti regény első felének vászonra tűzésére vállalkozik. Így hősének útja éppen csak akkor kezdődne, mikor a játékidőnek vége szakad. A monoton világépítésnek a folytatás hiányában nincs valós célja. Az így is két és fél órás filmbe szuszakolt akciójelenetek alatt nincs is okunk igazán izgulni, hiszen a történet valójában még el sem kezdődött. A Dűne egész estés mozifilm képében tetszeleg, noha erre csak öncélúan duzzasztott cselekménye miatt van lehetősége. Az ígéretes koncepció és kiváló atmoszféra ellenére a filmhez jókora hiányérzet társul.
Frank Herbert eredeti regényét számos rendező próbálta már megfilmesíteni: Jodorowsky munkája már korai fázisában akadályba ütközött, David Lynch pedig eljutott ugyan egy kész filmig, a végeredmény mégis jócskán elütött a rendező sajátos vízióitól. Denis Villeneuve-ről már többszörösen is kiderült, hogy remek érzéke van a történetmeséléshez, és fantasztikus, komplex világokat képes teremteni. Rajta volt tehát a sor, hogy bizonyítsa, a hiedelmekkel ellentétben Herbert monumentális műve igenis megfilmesíthető. A Dűne homokja mégis elnyelte a neves rendező zsenijét. A 2021-es feldolgozás minden eddigi próbálkozásnál kiforrottabb, ambiciózus alkotás. Ennek ellenére a Dűne inkább tűnik a világ legdrágább pilot epizódjának, mint önállóan értékű fantasy-eposznak. A fakó képi világ homályába vesző politikai motivációknak megalapozó történetnek ugyanis nincs semmilyen kifutása. A Dűne csupán az eredeti regény első felének vászonra tűzésére vállalkozik. Így hősének útja éppen csak akkor kezdődne, mikor a játékidőnek vége szakad. A monoton világépítésnek a folytatás hiányában nincs valós célja. Az így is két és fél órás filmbe szuszakolt akciójelenetek alatt nincs is okunk igazán izgulni, hiszen a történet valójában még el sem kezdődött. A Dűne egész estés mozifilm képében tetszeleg, noha erre csak öncélúan duzzasztott cselekménye miatt van lehetősége. Az ígéretes koncepció és kiváló atmoszféra ellenére a filmhez jókora hiányérzet társul.