Mindig szerettem a John Wick filmeket, mert felszabadító érzéssel lehetett nézni, ahogyan a Rémkirály (John Wick, alias Jardani Jovanovich) százszámra öli meg a maffiózókat, akik tényleg a kutyának sem hiányoznak, hiszen mindannyian kegyetlen bűnözők, ártatlanok tucatjainak gyilkosai. Ráadásul Wick orosz maffiózókat öl, ami számomra kétszeresen tetszetős dolog. Az első rész a felvezetés, a második a legjobb, a harmadik már lecsengő epizód. A negyedik viszont sajnos számomra teljes kudarc egy nagyon méltatlan befejezéssel. Először is mellőzik Bowery Kinget, vagyis Laurence Fishburne karakterét, aki az egyik legjobb figura a franchise történetében. Másodszor megszabadulnak a második legjobb szereplőtől (aki sajnos ténylegesen is meghalt a való életben), ő Charon, alias Lance Reddick, aki megérdemelt volna egy hősiesebb és drámaibb véget. Harmadszor választanak egy gagyi főgonoszt, a tejfeles szájú Gramont gróf szerepében Bill Skarsgardot, akiről a kutya sem hiszi el, hogy egy sokezres maffia feje tudna lenni. Végül csinálnak egy párizsi menekülős irtást, melynek végén egy vak pasassal öletik meg Wicket, lebegtetve, hogy most akkor tényleg meghalt-e, és ha igen, akkor hagyta-e magát. Méltatlanul gagyi. Úgy, ahogy van.
Mindig szerettem a John Wick filmeket, mert felszabadító érzéssel lehetett nézni, ahogyan a Rémkirály (John Wick, alias Jardani Jovanovich) százszámra öli meg a maffiózókat, akik tényleg a kutyának sem hiányoznak, hiszen mindannyian kegyetlen bűnözők, ártatlanok tucatjainak gyilkosai. Ráadásul Wick orosz maffiózókat öl, ami számomra kétszeresen tetszetős dolog. Az első rész a felvezetés, a második a legjobb, a harmadik már lecsengő epizód. A negyedik viszont sajnos számomra teljes kudarc egy nagyon méltatlan befejezéssel. Először is mellőzik Bowery Kinget, vagyis Laurence Fishburne karakterét, aki az egyik legjobb figura a franchise történetében. Másodszor megszabadulnak a második legjobb szereplőtől (aki sajnos ténylegesen is meghalt a való életben), ő Charon, alias Lance Reddick, aki megérdemelt volna egy hősiesebb és drámaibb véget. Harmadszor választanak egy gagyi főgonoszt, a tejfeles szájú Gramont gróf szerepében Bill Skarsgardot, akiről a kutya sem hiszi el, hogy egy sokezres maffia feje tudna lenni. Végül csinálnak egy párizsi menekülős irtást, melynek végén egy vak pasassal öletik meg Wicket, lebegtetve, hogy most akkor tényleg meghalt-e, és ha igen, akkor hagyta-e magát. Méltatlanul gagyi. Úgy, ahogy van.