A Parallax egy lassú, monoton, indie sci-fi, amit hullámzó tempója, gyenge dialógusai és még gyengébb színészei fognak leginkább vissza. A film alapsztorija egész érdekes, még akkor, ha az első órában majdnem semmit sem tudunk meg, és lényegében csak főszereplőnk fel-alá járását figyeljük.
Tényleg a tempó a legnagyobb baja a filmnek. Főszereplőnk egy festő, aki egy baleset miatt elvesztette identitását és emlékeit. A film alatt megpróbál mindenféle ingereken keresztül emlékezni, miközben a kimondottan unalmas belső monológjait hallgatjuk. Nincs baj a lassú filmekkel, de a film nem nagyon ad semmit, amin gondolkozni lehetne, vagy ami vizuálisan stimuláló lenne. Egy ponton a forgatókönyvíró megtalálta a gyógyszerét, és a film utolsó negyede átmegy egy gyors tempójú akciófilmbe, ahol kényelmetlenül rossz expozíciós szövegek segítségével próbálja meg a történet behozni azt, amit az előtte lévő egy órában mesélni kellett volna. A történet 90%-a kb. ebben az utolsó etapban kerül kibontásra, és ez semennyire sem működik. A film alapvető konfliktusait is ilyen későn tudjuk csak meg.
Megéri erre a sztorira várni egyáltalán? Nem annyira, lényegében az Eredet és a Mátrix keveréke, de mindkettőnek egy ezerszer butítottabb verziója a Parallax. Nincs izgalmas történetmesélés vagy lélegzetelállító dráma. Főbb színészeink nagyon rosszak, kb. iskolai előadás színvonalat képviselnek, így nehéz nagyon beleélni magamat a filmbe.
A Parallax egy lassú, monoton, indie sci-fi, amit hullámzó tempója, gyenge dialógusai és még gyengébb színészei fognak leginkább vissza. A film alapsztorija egész érdekes, még akkor, ha az első órában majdnem semmit sem tudunk meg, és lényegében csak főszereplőnk fel-alá járását figyeljük. Tényleg a tempó a legnagyobb baja a filmnek. Főszereplőnk egy festő, aki egy baleset miatt elvesztette identitását és emlékeit. A film alatt megpróbál mindenféle ingereken keresztül emlékezni, miközben a kimondottan unalmas belső monológjait hallgatjuk. Nincs baj a lassú filmekkel, de a film nem nagyon ad semmit, amin gondolkozni lehetne, vagy ami vizuálisan stimuláló lenne. Egy ponton a forgatókönyvíró megtalálta a gyógyszerét, és a film utolsó negyede átmegy egy gyors tempójú akciófilmbe, ahol kényelmetlenül rossz expozíciós szövegek segítségével próbálja meg a történet behozni azt, amit az előtte lévő egy órában mesélni kellett volna. A történet 90%-a kb. ebben az utolsó etapban kerül kibontásra, és ez semennyire sem működik. A film alapvető konfliktusait is ilyen későn tudjuk csak meg. Megéri erre a sztorira várni egyáltalán? Nem annyira, lényegében az Eredet és a Mátrix keveréke, de mindkettőnek egy ezerszer butítottabb verziója a Parallax. Nincs izgalmas történetmesélés vagy lélegzetelállító dráma. Főbb színészeink nagyon rosszak, kb. iskolai előadás színvonalat képviselnek, így nehéz nagyon beleélni magamat a filmbe.