Nem hiszem, hogy létezik tökéletes film, vagy készülhet valaha, és biztos vagyok benne, hogy a Babylon sem volt az. De nem éltem még át olyat, hogy egy 3 órás filmet, aminek érezni is lehetett a hosszát, néztem volna még legalább 2x ennyi ideig. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Soha. Ez egy olyan film, amit vásznon kell látni. Filmre forgatták a filmek, de még inkább a mozi szerelmeseinek. Olvastam, mennyi munkát tettek a feldolgozásba, hogy nem csak előhívták, hanem különleges eljárásokkal tették kontrasztosabbá, sötétebbé, vagy épp világosabbá a szalagot. Végig nagyon zajos, és kicsit puha (utóbbit lehet, hogy a Westend ósdi vetítőrendszere okozta?), de így volt tökéletes, mintha nem is ma készült volna, hanem a '70-es években, vagy akár még régebben. A történet hosszú, és ugyan időnként kicsit leül, de egyszerűen magával ragad ez az izzadt, kokainmámoros őrület, ami akár az éjszakai partikon, akár a forgatásokon jelen van. Chazelle már-már videóklipeket megszégyenítő pontossággal vágta zenére az egyes jeleneteket; gyakorlatilag egy musicalt készített idegesítő dalok nélkül, csak zene szól és képek váltják egymást ritmusra, és így mesél, olykor szavak nélkül, így teszi egyszerre vonzóvá és taszítóvá az álomgyárat. Hollywood beszippant, sikerrel halmoz, megrág, kiköp és rád szarik, de mégis csodáljuk és vágyódunk utána. Mi ez, ha nem szerelem?
Nem hiszem, hogy létezik tökéletes film, vagy készülhet valaha, és biztos vagyok benne, hogy a Babylon sem volt az. De nem éltem még át olyat, hogy egy 3 órás filmet, aminek érezni is lehetett a hosszát, néztem volna még legalább 2x ennyi ideig. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Soha. Ez egy olyan film, amit vásznon kell látni. Filmre forgatták a filmek, de még inkább a mozi szerelmeseinek. Olvastam, mennyi munkát tettek a feldolgozásba, hogy nem csak előhívták, hanem különleges eljárásokkal tették kontrasztosabbá, sötétebbé, vagy épp világosabbá a szalagot. Végig nagyon zajos, és kicsit puha (utóbbit lehet, hogy a Westend ósdi vetítőrendszere okozta?), de így volt tökéletes, mintha nem is ma készült volna, hanem a '70-es években, vagy akár még régebben. A történet hosszú, és ugyan időnként kicsit leül, de egyszerűen magával ragad ez az izzadt, kokainmámoros őrület, ami akár az éjszakai partikon, akár a forgatásokon jelen van. Chazelle már-már videóklipeket megszégyenítő pontossággal vágta zenére az egyes jeleneteket; gyakorlatilag egy musicalt készített idegesítő dalok nélkül, csak zene szól és képek váltják egymást ritmusra, és így mesél, olykor szavak nélkül, így teszi egyszerre vonzóvá és taszítóvá az álomgyárat. Hollywood beszippant, sikerrel halmoz, megrág, kiköp és rád szarik, de mégis csodáljuk és vágyódunk utána. Mi ez, ha nem szerelem?