Benigni sikerét két dologban látom. A filmcím egy paradoxonra épít: bármilyen szenvedéseket vet is elénk az élet, akkor is megéri élni, küzdeni az életért és hálásnak lenni minden szépért és jóért, ami adatott. Ez olyan alapvető igazság, hogy ezzel mellélőni nagyon nem lehet. A másik jó húzása pedig az volt, hogy összefonta a saját életét a filmbéli karakter életével, például hogy a vásznon látható házaspár az életben is egy pár. Ha ilyen szinten beleengeded a fiktív drámát az életedbe, maximálisan át tudod élni azt, így a szerep kicsit olyan, mintha nem is szerep lenne többé.
Benigni sikerét két dologban látom. A filmcím egy paradoxonra épít: bármilyen szenvedéseket vet is elénk az élet, akkor is megéri élni, küzdeni az életért és hálásnak lenni minden szépért és jóért, ami adatott. Ez olyan alapvető igazság, hogy ezzel mellélőni nagyon nem lehet. A másik jó húzása pedig az volt, hogy összefonta a saját életét a filmbéli karakter életével, például hogy a vásznon látható házaspár az életben is egy pár. Ha ilyen szinten beleengeded a fiktív drámát az életedbe, maximálisan át tudod élni azt, így a szerep kicsit olyan, mintha nem is szerep lenne többé.