Amikor az ember lánya fekvőbeteg, s nem akar gondolkodós, bonyolult filmeket nézni, csak amolyan „limcomot”, amit darálhat és nagy megerőltetést nem igényel, s még szórakoztató is, erre tökéletes az Emily Párizsban c. sorozat. Mielőtt lehúznám a sorozatot, el kell mondjam róla, hogy a szereplők, a téma maga teljesen korrekt, semmi bohóckodás (Emily ruháit kivéve), és halad a sorozat (leginkább a sok sóhajok között) valamerre, hogy aztán újra ugyanoda jusson ki. Nekem maga a főszereplő sajnos a kakukktojás, kellemetlen látnom a vásznon a papírvékony bőrét, a rettenetes outfiteket, a sötét rúzst, amit maga a színésznő nem akar hanyagolni, és ami számomra a legszörnyűbb, az a végig beállított, tökéletes hajzuhatag, ami a színésznővel mozdul egybe'.
Ennek ellenére határozottan élveztem, a zenék egész jók a sztori bájos. Ne várjatok sokat tőle, akkor annál többet ad.
Amikor az ember lánya fekvőbeteg, s nem akar gondolkodós, bonyolult filmeket nézni, csak amolyan „limcomot”, amit darálhat és nagy megerőltetést nem igényel, s még szórakoztató is, erre tökéletes az Emily Párizsban c. sorozat. Mielőtt lehúznám a sorozatot, el kell mondjam róla, hogy a szereplők, a téma maga teljesen korrekt, semmi bohóckodás (Emily ruháit kivéve), és halad a sorozat (leginkább a sok sóhajok között) valamerre, hogy aztán újra ugyanoda jusson ki. Nekem maga a főszereplő sajnos a kakukktojás, kellemetlen látnom a vásznon a papírvékony bőrét, a rettenetes outfiteket, a sötét rúzst, amit maga a színésznő nem akar hanyagolni, és ami számomra a legszörnyűbb, az a végig beállított, tökéletes hajzuhatag, ami a színésznővel mozdul egybe'. Ennek ellenére határozottan élveztem, a zenék egész jók a sztori bájos. Ne várjatok sokat tőle, akkor annál többet ad.