Nem éri el a „Vaklárma” szintjét, de az a vígjátékok amúgy is nehezen utolérhető etalonja, ebben viszont inkább a drámai elemek dominálnak. Egy kaotikus állapotban lévő manhattani kórház és főorvosának, Dr. Herb Bock mindennapjai a téma. A doki sincs mentálisan a csúcson, sőt… Feleségétől szétválva, fia és lánya élik és elrontják a saját életüket, az orvos pedig állandóan az öngyilkosságon meditál. A kórház már a múlt század hatvanas éveinek a végére „elérte” azt a szintet (igaz, egy közveszélyes őrült is hozzájárult) ahová a magyar egészségügy csak a XXI. század első évtizedére „tornázta le” magát. Én szívem szerint megkérdőjelezném a film adatlapján szereplő vígjáték besorolást, maximum az éjfekete komédia jelző illik rá. Számomra nagyon nagy meglepetés volt, hogy a nehéz természetű George C. Scott milyen jó színész volt, mert eddig nem figyeltem fel rá. Oscarral is elismert alakítást egy évvel e film előtt a „Patton” címűben nyújtott, bár ő a díjat nem sokra értékelte, Brando előtt elsőként ő volt az, aki át sem vette. A tábornok figuráját két alkalommal is a filmvászonra vitte. A magyar szinkronnal Barbinek Péter kitűnő munkát végzett.
Nem éri el a „Vaklárma” szintjét, de az a vígjátékok amúgy is nehezen utolérhető etalonja, ebben viszont inkább a drámai elemek dominálnak. Egy kaotikus állapotban lévő manhattani kórház és főorvosának, Dr. Herb Bock mindennapjai a téma. A doki sincs mentálisan a csúcson, sőt… Feleségétől szétválva, fia és lánya élik és elrontják a saját életüket, az orvos pedig állandóan az öngyilkosságon meditál. A kórház már a múlt század hatvanas éveinek a végére „elérte” azt a szintet (igaz, egy közveszélyes őrült is hozzájárult) ahová a magyar egészségügy csak a XXI. század első évtizedére „tornázta le” magát. Én szívem szerint megkérdőjelezném a film adatlapján szereplő vígjáték besorolást, maximum az éjfekete komédia jelző illik rá. Számomra nagyon nagy meglepetés volt, hogy a nehéz természetű George C. Scott milyen jó színész volt, mert eddig nem figyeltem fel rá. Oscarral is elismert alakítást egy évvel e film előtt a „Patton” címűben nyújtott, bár ő a díjat nem sokra értékelte, Brando előtt elsőként ő volt az, aki át sem vette. A tábornok figuráját két alkalommal is a filmvászonra vitte. A magyar szinkronnal Barbinek Péter kitűnő munkát végzett.