Szőrös? Édes? Rémes!

2019.01.11 22:55 Filmdoki Olvasottság: 119x

1

Gyerekként hallottam a következő három szabályt, melyek egy életre az agyamba égtek:

1. Ne érje fény, főleg napfény, mert belehalhat!

2. Soha ne érje víz, ne is igyon!

3. A legfontosabb pedig, hogy soha ne egyen éjfél után!

Hiába tudom gyerekkorom óta ezt a három szabályt, én a Szörnyecskéket csak pár éve láttam először. Ezeket a kritériumokat nemes egyszerűséggel a reklámból jegyeztem meg kölyökként. A reklámból, ami nekem bőven elég volt, hogy távol tartsam magam ettől a filmtől. Anno egyenesen félelmetesnek hatott, hogy mi a fene történhet akkor, ha ezeket megszegik. Plusz volt az a bizonyos csirkeevős mondat. Na én lelki szemei előtt láttam, hogy néhány ronda kis szörnynek odadobnak pár élő csirkét, akiket aztán jól felzabálnak és a véres tollrakás fölött jóllakottan vicsorognak. Aztán teltek az évek, én pedig szépen elkezdtem pótolni a '80-as évek filmjeit, így a Szörnyecskék is csakhamar sorra került. Kíváncsi is voltam, hogy mi lehet ennek a filmnek a varázsa, hogy sokan annyira áradozva mesélnek róla, mint gyerekkoruk nagy filmjéről. Megnéztem, aztán megértettem.

Ezen ördögi kis lények kalandja Chris Columbus agyából pattant ki a '80-as évek elején. Ja, a fickónak nem a Reszkessetek betörők volt az első karácsonyi környezetben játszódó filmje. Szóval a forgatókönyvet a '80-as években írta meg, egyik ihletforrása egy Tapsi Hapsi rajzfilm volt, melyben szerepelnek a gremlinek, mint a repülőket tönkretevő gonosz lények. Ebből egy részletet be is szeretett volna vágni filmje elejére, végül az ötletet kukázták.

A forgatókönyv adott volt, már csak találni kellett valakit, akinek elnyeri tetszését és felkarolja az ötletet. Columbus nehéznek vélhette a feladatot, hiszen ezen forgatókönyvet szánta egyfajta ugródeszkának, mivel eddig ismeretlen volt a filmes szakmában. Mákja volt. A korunk egyik legjobb rendezőjének tartott Steven Spielberg ugyanis elsőre beleszeretett a szokatlan és abszolút elborult történetbe, így megvette a forgatókönyvet. Cégére, az Amblin Entertainmentre bízta a gyártást, míg a Warner Brotherst meggyőzte a forgalmazásról.

Aki ismeri a filmet, az tudhatja hogy olykor nem fukarkodik az erőszakkal és az elborult vagy épp szexuálisabb jellegű poénokkal sem. Azonban amit mi kézhez kaptunk, az már egy finomított formája az eredeti elképzelésnek, ugyanis Columbus jóval erőszakosabb és véresebb történetet alkotott. Például a kutyát megölték volna a Szörnyecskék, Billy tanárját nem csak lábon szúrta volna egy közölük, hanem több tucat injekcióstűvel szúrkálta volna szét az arcát, sőt, tervbe volt véve egy jelenet, melyben a Szörnyecskék kiruccanást tesznek a helyi McDonaldsba, ahol hamburger helyett a vendégekből lakomáznak. Szóval, igen, egy icipicit több lett volna benne az erőszak, viszont gondolni kellett az eladhatóságra is ugyebár. Ezt példázza az is, hogy Gizmó alakja eredetileg nem is ilyen formában szerepelt volna. Ugyanis, Stripe és Gimzo egyazon karakter volt, ám Spielberg javaslatára két karakterré bontották, véleménye szerint ugyanis szükség volt egy pozitív moagwaira is, aki harcba száll gonosz fajtársaival. Nem mellesleg, ez a pihe-puha szőrös kis lény gyorsan belopja magát a néző szívébe, nem is csoda, hogy anno minden gyerek akart magának egy saját Gizmó figurát.

Tény, hogy a srácok örültek, a trükkmesterek viszont nem igazán. A Gizmó bábu ugyanis azon kevés jelenetnek megfelelően lett megtervezve, míg a lény át nem alakul, így viszont módosításokra volt szükség, szóval Spielberg mamája jó eséllyel nem egyszer csuklott a forgatás alatt. Nem mellesleg a Gizmó figurák érzékenyebb mechanikával működtek, mint a szörnyecske bábok, és ez volt annyira cuki, hogy jóval hajlamosabb volt tönkremenni. Az effektesek emiatt egész listát írtak össze, hogy miként kínoznák meg Gizmót, melynek egyik pontja végül be is került a filmbe. Ugyanis mikor hős szőrmók leszármazottjai dárccal dobálják őt, az bizony a trükkösök egyik szíve-vágya volt.

Viszont a Szörnyecskék figuráit nem sok panasz érheti. Az eredeti elképzelés az volt, hogy majmokat öltöztetnek be gumiruhába, viszont azok nem igazán viselték jól a maszkokat, így két megoldás maradt: stop motion és animatronikus figurák. Végül utóbbi mellett döntött a stáb, így a lények mozgása nem annyira darabos, mintha előbbi opciót választották volna. Itt-ott természetesen már meglátszik az idő vasfoga az ördögi teremtményeken, de ez is inkább egyfajta bájt ad nekik. És hiába ez a kopottság, ez a film is szépen rámutat arra, hogy az ügyes kezek által készített valós trükkök és effektek jóval tartósabbak, mint a mai komputeranimációval kreáltak. Ezek a csíntalan kis fickók egyébként mintegy 30-40.000 dollárba kerültek darabonként. Nem csoda, hogy a stáb autóit minden munkanap végén átnézték, nehogy valaki meglovasítson egyet is közülük.

A film tehát átesett némi finomításon, azonban még így is volt annyira erőszakos, hogy az MPAA egyszerűen nem tudta besorolni a PG kategóriába, míg ahhoz nem volt elég durva, hogy R jelzést kapjon. Spielberg saját rendezésű filmje, az Indiana Jones és a végzet temploma ugyan ebben a cipőben járt. Bár e két mozi még megkapta a a PG jelzést, az ezt követő hasonló alkotások már az új PG-13 kategóriába estek.

A Szörnyecskék pedig jöttek, láttak és győztek. A pénztáraknál tarolt, még úgy is, hogy egyazon napon mutatták be az év másik nagy dobásával, a Szellemírtókkal. A kritikusok is viszonylag pozitívan nyilatkoztak róla, a nézők között pedig igazi kultikus státuszba emelkedett. De vajon mitől ennyire jó, ez az elsőre iszonyú bárgyúnak ható film? Hiszen a forgatókönyv tele van logikai buktatókkal, röhejes ötletekkel, nem mellesleg sokszor elnagyoltnak is hat az egész. Már a film legelején elmondott három szabály abszolút irreális, mert hát mi számít víznek? Ha levest adok neki enni és leönti magát vele, az most akkor ér vagy sem? Meg alapból télen játszódik a film. Akkor a hó sem számít? Meddig tart egyáltalán az éjfél után nem ehet szabály? Mi van az időzónákkal? Ha átlépek egyikből a másikba, akkor no problemo? Plusz, ki akar egy olyan lényt, ami a fénytől elpusztul? Meg egyáltalán mennyire lehet megfontolt az a családapa, aki kidob 200 dollárt egy ajándékra, akkor, mikor pénz szűkében áll a család. Meg egy huszonéves srácnak vesz egy szőrös ki jószágot? Ki az az idióta aki elkezd kiszolgálni egy rakás ronda kis dögöt a kocsmában? Épeszű ember menekülne.

A vicc az egészben, hogy épp ez a kaotikus, sokszor nevetséges és logikátlan forgatókönyv ad egy masszív alapot ahhoz, hogy ez a film működjön! Talán leginkább az Alkonyattól pirkadatighoz tudnám hasonlítani, ugyanis a film itt is elég élesen válik ketté, és ahogy Rodriguez filmjében, úgy itt is tökéletesen működik a recept. Az első 20-30 perc nyugodt tempója, már-már andalító. Lazán beillik a karácsonyi családi filmek sorába, ahogy láthatjuk a havas kisvárost, mely nem mellesleg a Vissza a jövőbe filmek városkájának díszlete, mely az időutazós film második részét követően nem sokkal le is égett, illetve megismerkedünk a szereplőkkel: a kedves főhőssel és családjával, akik a legnehezebb időben is összefognak. A gazdag és nagyhatalmú helyi öregasszonnyal, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Meg persze van itt kedves lány, vicces kissrác, okos tanár, szóval a szokásos sallangok. Az ember már-már olvadozik mikor Gizmó is feltűnik végre és mindenféle aranyos dolgot csinál, aztán egyszer csak anyuka Ripley módjára megöl egy rakás szörnyecskét! Ez a mészárlás egyszerűen annyira hirtelen jön, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hogy mégis hogy és miért és mi indokolja ezt? És ez adja igazából a Szörnyecskék erejét. A Gonosz halott 2. mellett talán itt járatták igazán a csúcsra a horror és vígjáték elegyítését. Az egyik percben egy kedves családi mozit nézünk és váratlanul kiforgatja az egészet, minden szabályt felrúg és mikor kihevered az egyik hülyeséget akkor a film a fejedhez vágja a következőt.

Egyszerűen nem lehet nem röhögni a kocsmai vagy épp a mozis jeleneten. A mozis jeleneten, mikor a Szörnyecskék a hófehérkét nézik és a törpékkel együtt éneklik a hej hót! Egyébként egyfajta tisztelgés volt ez Walt Disney előtt, ugyanis első egész estés animációja 1937 decemberében került bemutatásra, és mivel a film is pont ebben a hónapban játszódik, a készítők úgy gondolták miért is ne tehetnék be ezt? Meg amúgy is. Önmagában is zseniális, hogy egy rakás ronda kis vakarcs, akik törnek-zúznak egy tündérmese által nyugodnak le.

Azonban a legváratlanabb és legmegdöbbentőbb jelenet nem is a Szörnyecskékhez köthető, hanem a főszereplő Billy barátnőjéhez, Katehez. Hiába van a dologra egy utalás a film elején, de mégis, annyira random dobják be ezt a monológot a készítők, hogy az valami hihetetlen.

A Szörnyecskék tehát végigrandalírozzák az utcát, és itt-ott azért tényleg bedurvulnak, ezek a jelenetek pedig lehetőséget adnak az éjfekete humorra. A gonosz nyanyát, Mrs. Deaglet is ők intézik el kellően stílusosan. A film fináléja egész korrekt, ma már persze senki nem fogja lerágni rajta a körmét. A befejezésbe még azért beleszőttek egy kis tanulságot a készítők, hogy az ember pusztítja a természetet, ileltve a maogwaiekre sem készültünk még fel, de eljön majd az ideje ennek is.

Mindenképp megemlítendő, hogy Joe Dante elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ez a film működjön. Ugyanis a rendezőnek jó érzéke van a műfajok elegyítéséhez és ezt itt is bizonyította. Nem mellesleg remekül hajt fejet az előző évtizedek nagy horrorjai és sci-fijei előtt, úgy mint a Testrablók támadása Tiltott bolygó és Az időgép. Mondhatni a Szörnyecskék egyszerre nevezhető tisztelgésnek és paródiának is. Ez a biciklis ürge meg nem mellesleg Spielberg maga, a háttérben a cowboy kalapos pacák pedig Jerry Goldsmith, a film zeneszerzője. És ha már zene! Goldsmith szerintem nagyon élvezte ezt a munkát. Elég csak belehallgatni a főtémába és szerintem megértitek miért is mondom ezt.

A Szörnyecskék egy remekbeszabott darab, melynél a legfontosabb: ne gondolkozz, csak add át magad a filmnek és élvezd! Így karácsonykor pedig igazi felüdülés az ezerszer ismételt ünnepi filmek után.

Én Filmdoki voltam. Köszönöm szépen a figyelmeteket és áldott ünnepeket kívánok nektek!