A Xavier Gens rendezésében készült Hasadás (The Divide) a 2010-es évek egyik legnyomasztóbb alkotása. A történet New York City pusztulásával indul, amikor is egy hirtelen atomkatasztrófa után a lakók pánikszerűen menekülnek, ám csak egy maroknyi embernek sikerül lejutnia egy toronyház óvóhely-mélyére. Ez a zárt, dohos pince válik a világvégét túlélők utolsó menedékévé, vagy éppen börtönévé. A film egy igazi posztapokaliptikus pszichodráma, amely nem a külső pusztításra, hanem az emberi lélek szétesésére fókuszál. Ahogy fogy az élelem és nő a sugárfertőzés veszélye, a civilizációs máz lepereg. A forgatókönyv (Karl Mueller, Eron Sheean) kíméletlenül ábrázolja a hatalmi harcokat: megjelenik a kínzás, a kiszolgáltatott szereplőket megkötözik, és a brutalitás olyan mélypontokig süllyed, mint a nemi erőszak. A feszültséget tovább fokozza a provokatív képi világ, ahol még egy homoszexuális csók is a dominancia és a torzult emberi kapcsolatok eszköze lesz. A remek szereplők, köztük Milo Ventimiglia, Michael Biehn és Lauren German, hitelesen adják át a teljes reményvesztettséget. Jean-Pierre Taïeb melankolikus és baljóslatú zenéje pedig tökéletesen aláfesti a lassú megőrülést. Ez a független film nem finomkodik, mi is rágtuk a körmünket a feleségemmel, mert az apokalipszis itt nem látványos robbanás, hanem a bezártság okozta állatias eltorzulás. Kegyetlen, de megkerülhetetlen darab a műfaj kedvelőinek. Nálam 5/4 csillag
A Xavier Gens rendezésében készült Hasadás (The Divide) a 2010-es évek egyik legnyomasztóbb alkotása. A történet New York City pusztulásával indul, amikor is egy hirtelen atomkatasztrófa után a lakók pánikszerűen menekülnek, ám csak egy maroknyi embernek sikerül lejutnia egy toronyház óvóhely-mélyére. Ez a zárt, dohos pince válik a világvégét túlélők utolsó menedékévé, vagy éppen börtönévé. A film egy igazi posztapokaliptikus pszichodráma, amely nem a külső pusztításra, hanem az emberi lélek szétesésére fókuszál. Ahogy fogy az élelem és nő a sugárfertőzés veszélye, a civilizációs máz lepereg. A forgatókönyv (Karl Mueller, Eron Sheean) kíméletlenül ábrázolja a hatalmi harcokat: megjelenik a kínzás, a kiszolgáltatott szereplőket megkötözik, és a brutalitás olyan mélypontokig süllyed, mint a nemi erőszak. A feszültséget tovább fokozza a provokatív képi világ, ahol még egy homoszexuális csók is a dominancia és a torzult emberi kapcsolatok eszköze lesz. A remek szereplők, köztük Milo Ventimiglia, Michael Biehn és Lauren German, hitelesen adják át a teljes reményvesztettséget. Jean-Pierre Taïeb melankolikus és baljóslatú zenéje pedig tökéletesen aláfesti a lassú megőrülést. Ez a független film nem finomkodik, mi is rágtuk a körmünket a feleségemmel, mert az apokalipszis itt nem látványos robbanás, hanem a bezártság okozta állatias eltorzulás. Kegyetlen, de megkerülhetetlen darab a műfaj kedvelőinek. Nálam 5/4 csillag