Ifjúkorom egyik kedvenc filmje minden hibája ellenére.
A bálna című film kapcsán jutott eszembe, azt hiszem, újra kellene néznem.
Mindig is vonzódtam a titokzatos egyiptomi történetekhez, a fáraók világához.
Tetszett a történet, még ha mese is csupán.
Lehet, hogy én furán vagyok bekötve, de számomra gyönyörű volt Imhotep (Arnold Vosloo) és Anck-Su-Namun (Patricia Velásquez) tragikus szerelmi története, és Arnold Vosloo teljesen lenyűgözött.
Mindenki Brendan Fraserért volt oda, értem én, hogy humorosra kellett venni a figurát, de nekem ez inkább ripacskodásnak tűnt (esküszöm, többször is Tarzan jutott róla eszembe).
Aki igazán humoros volt, az Jonathan (John Hannah).
Egyik kedvenc színésznőmnek, Rachel Weisznek se ez volt élete fő műve, kicsit kapkodósra vette a figurát.
Viszont a látvány néhol elég ijesztő volt, komolyan féltem a semmiből felkelő múmiahadseregtől, ill. a szkarabeusz bogaraktól.
Jerry Goldsmith zenei aláfestése tökéletes volt, még mindig a fülembe cseng egyik-másik dallam.
Kedvenc mondatom a végén, mikor Imhotep alászáll a mélybe: „A halál csupán a kezdet.”
Hát nem gyönyörű végszó?!
Ifjúkorom egyik kedvenc filmje minden hibája ellenére.
A bálna című film kapcsán jutott eszembe, azt hiszem, újra kellene néznem.
Mindig is vonzódtam a titokzatos egyiptomi történetekhez, a fáraók világához.
Tetszett a történet, még ha mese is csupán.
Lehet, hogy én furán vagyok bekötve, de számomra gyönyörű volt Imhotep (Arnold Vosloo) és Anck-Su-Namun (Patricia Velásquez) tragikus szerelmi története, és Arnold Vosloo teljesen lenyűgözött.
Mindenki Brendan Fraserért volt oda, értem én, hogy humorosra kellett venni a figurát, de nekem ez inkább ripacskodásnak tűnt (esküszöm, többször is Tarzan jutott róla eszembe).
Aki igazán humoros volt, az Jonathan (John Hannah).
Egyik kedvenc színésznőmnek, Rachel Weisznek se ez volt élete fő műve, kicsit kapkodósra vette a figurát.
Viszont a látvány néhol elég ijesztő volt, komolyan féltem a semmiből felkelő múmiahadseregtől, ill. a szkarabeusz bogaraktól.
Jerry Goldsmith zenei aláfestése tökéletes volt, még mindig a fülembe cseng egyik-másik dallam.
Kedvenc mondatom a végén, mikor Imhotep alászáll a mélybe: „A halál csupán a kezdet.”
Hát nem gyönyörű végszó?!