Számomra a legmegragadóbb pillanata a filmnek az, amikor a hazatérő katona gondosan kerülgeti az úton lévő pocsolyákat, kátyúkat, aztán egyszer csak görcsösen belelép az egyikbe, mert megpillantja azt a bombatölcsért, ami az otthona helyén terpeszkedik. Egyébként tele van a film ilyen jó beállításokkal, játékkal. Most, amikor újranéztem, írhatnám azt, hogy melodramatikus, szovjet propaganda, eltúlzott jelenetekkel van teli a film, de szerintem nem csak a kín és szenvedés, mint téma, hanem a megfilmesítése is időtlen és örök ennek az alkotásnak. Nálam első helyezett. Ez a film tökéletes. Az irodalmi Nobel-díjas regény, mint alapmű biztosítja a jó történetet, de ettől még elronthatták volna az adaptációt. A kor technikai viszonyainak megfelelő jó kameramozgás, jó beállítások, jó színészi játék (a főszereplő jól adja át a drámát az arcjátékával). Tökéletes a magyar szinkron is.
Számomra a legmegragadóbb pillanata a filmnek az, amikor a hazatérő katona gondosan kerülgeti az úton lévő pocsolyákat, kátyúkat, aztán egyszer csak görcsösen belelép az egyikbe, mert megpillantja azt a bombatölcsért, ami az otthona helyén terpeszkedik. Egyébként tele van a film ilyen jó beállításokkal, játékkal. Most, amikor újranéztem, írhatnám azt, hogy melodramatikus, szovjet propaganda, eltúlzott jelenetekkel van teli a film, de szerintem nem csak a kín és szenvedés, mint téma, hanem a megfilmesítése is időtlen és örök ennek az alkotásnak. Nálam első helyezett. Ez a film tökéletes. Az irodalmi Nobel-díjas regény, mint alapmű biztosítja a jó történetet, de ettől még elronthatták volna az adaptációt. A kor technikai viszonyainak megfelelő jó kameramozgás, jó beállítások, jó színészi játék (a főszereplő jól adja át a drámát az arcjátékával). Tökéletes a magyar szinkron is.