Egy klasszikus horrorfilm születése

2023.07.03 18:24 Kóborló Olvasottság: <100x

5

Gonosz halott, vagy ahogy gyerekkoromban találkoztam vele először, Az erdő szelleme. Talán ez volt az első horrorfilm, amivel gyerekkoromban találkoztam (de ha nem is az első, az biztos, hogy ez volt az első olyan horror, ami jó pár rémálmot okozott nekem). Érdekes, hogy sok helyen olvastam már azt, hogy több embernek is, akik hasonlóan még gyermekfejjel találkoztak először ezzel a produkcióval, meghatározó horrorfilmes élmény volt. Bár, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy annak idején ez a film volt az egyik legnagyobb darabszámmal rendelkező kalózkópia a videókazetták piacán, akkor annyira talán már nem is meglepő, hogy annyi embernek okozott a Gonosz halott álmatlan éjszakákat. Sokan azért elevenítették fel magukban eme régmúlt filmemlékeket, mert 2023-ban végre új rész érkezik az Evil Dead filmekhez (A gonosz halottak felkelése címmel). Részben jómagam is ezért vettem elő a korábbi részeket, de sokkal inkább azért, mert eme alkotás egy megkerülhetetlen horrorfilmes tényező, amolyan igazi klasszikus, ami bőven megérdemli azt, hogy pár évente újra megnézze egy igazi horrorrajongó. Tehát nézzük is, hogy miért is érdemelte ki az Evil Dead, hogy a klasszikus horrorfilmek közt emlegessük.

Elsősorban talán amiatt sorolnám a klasszikusok közé, mert e film megjelenése előtt csupán tucatnyi olyan horrorfilm készült (és persze legfőképpen jutott is el anno kis hazánkba), ami ekkora hatást tudott gyakorolni a nézőjére. Persze most azonnal röpködhetnének az olyan címek, mint 1973-as Az ördögűző vagy az 1976-os Ómen, bár azok a filmek inkább lelkileg tudták igazán terrorizálni a nézőt, de az Evil Deadre nem merném azt írni, hogy egy annyira kiforrott horrorfilm lenne, mint a fentebb megemlített alkotások. Merthogy az Evil Dead sokkal inkább akarta a brutalitásával sokkolni a nézőjét, illetve azzal még, hogy a történetből egyértelműen kisugárzik az a groteszk dolog, hogy itt bármikor, bármelyik szereplőt megszállhatják a démoni erők. Ezáltal pedig a film története sikeresen érte el azt a nem kis dolgot, hogy a nézője egy percre sem érezheti biztonságban egyik filmbéli karaktert sem.

Az is egy bőven megsüvegelendő tényező, hogy a rövid játékideje miatt (ami a stáblistával együtt nem több, mint nyolcvanhat perc) igencsak pörgős és eseménydús történetvezetéssel rendelkezik. Oké, itt a fanyalgók mondhatják azt, hogy „de hát az első fél órájában nem találkozhatunk démoni megszállással”, ami igaz is, de a film első harmadában szerintem annyira jól sikerült felvezetniük a készítőknek azt a fajta félelemkeltést, ami igencsak erőteljesen sugallja a nézőjének, hogy itt valami szörnyű dolog fog hamarosan történni. Tehát a film feszültségteremtése és a története zseniális, szerencsére a karakterek is kellően szimpatikusak, és a színészi alakítások is teljesen rendeben voltak.

Számomra az egyedüli apróbb negatívum ennél a filmnél, hogy a rendező, Sam Raimi annyira erőteljesen akarta fokozni a film végére a brutalitást és a gore jeleneteket, hogy egyszerűen eme képsorok technikai kivitelezését, ha nem is ette meg az idő vasfoga, de igencsak erőteljesen kikezdte. Talán ha egy kicsivel kevesebbel is beérte volna a rendező, akkor talán a film végi jelenetsorok kissé időállóbbak maradtak volna (persze ez a maga idejében, gondolom, szinte sokkolhatta a nézőket, és gondolom, ez is volt a céljuk).

Mindent egybevéve az Evil Dead – Gonosz halott (ami számomra mindig csak Az erdő szelleme marad) egy megkerülhetetlen klasszikus. Klasszikus mivolta miatt, és mivel igazi retro élményt biztosít a horrorrajongóinak, nálam is bőven a négy csillagos tartományban helyezkedik el.