A Rocky-filmekről elmondható, hogy minden filmnek megvan a maga külön hangulata, s mind másért jó (kivéve az V. részt persze). A Rocky-sorozat legerősebb része nyilván az Oscar-díjas első része, amely inkább filmdráma az ember megszállott kitartásáról (nekem nagyban hasonlít Hemingway „Az öreg halász és a tenger” c. örök érvényű alkotására, ahogyan Rocky minden erőn felül dacol a lehetetlennel), de talán a leghíresebb és legközismertebb mégis a IV. rész. Ez már hangulatában és cselekményében inkább hajlik a 80-as évek akció- és pofozkodós filmjeihez (s tökélyre viszi azt a mindent legyűrő akaratot és kitartást, amivel az ember felülemelkedik bármin, ami szembejön vele), semmint egy filmdrámához, de a korra jellemző zsánert és hangulatot tökéletesen elkapta, majd ötvözte ezt a Rocky mitológiával, minek következtében Stallone egyik mai napig legkedveltebb és leghangulatosabb moziját kaptuk meg, melynek népszerűsége 40 év alatt sem kopott meg, s remélhetőleg újabb 40 év múlva is meglesz a maga legendája.
A Rocky-filmekről elmondható, hogy minden filmnek megvan a maga külön hangulata, s mind másért jó (kivéve az V. részt persze). A Rocky-sorozat legerősebb része nyilván az Oscar-díjas első része, amely inkább filmdráma az ember megszállott kitartásáról (nekem nagyban hasonlít Hemingway „Az öreg halász és a tenger” c. örök érvényű alkotására, ahogyan Rocky minden erőn felül dacol a lehetetlennel), de talán a leghíresebb és legközismertebb mégis a IV. rész. Ez már hangulatában és cselekményében inkább hajlik a 80-as évek akció- és pofozkodós filmjeihez (s tökélyre viszi azt a mindent legyűrő akaratot és kitartást, amivel az ember felülemelkedik bármin, ami szembejön vele), semmint egy filmdrámához, de a korra jellemző zsánert és hangulatot tökéletesen elkapta, majd ötvözte ezt a Rocky mitológiával, minek következtében Stallone egyik mai napig legkedveltebb és leghangulatosabb moziját kaptuk meg, melynek népszerűsége 40 év alatt sem kopott meg, s remélhetőleg újabb 40 év múlva is meglesz a maga legendája.