A nyolcvanas évek egyik legikonikusabb fekete komédiája, melyben két fiatal alkalmazott, Larry és Richard groteszk, abszurd kalandba keveredik halott főnökükkel, Bernie-vel egy tengerparti luxusvillában. A film stílusa tipikus 80-as évekbeli vígjáték, egyszerre harsány, laza és rendkívül szórakoztató, miközben morbid alapszituációja – egy hullát élőnek hazudni – remek helyzetkomikumot szülne, a rendező, Ted Kotcheff ügyesen tartja meg a jó ízlés határát. Cselekménye izgalmas, gördülékeny, a karakterek – főként Larry és Richard párosa – minden ügyetlenségük ellenére könnyen megszerethetők, Bernie „élettelen” jelenléte pedig a film poénforrásának legjava. A színészi játék kimagasló, Terry Kiser zseniális a hullaként, míg Andrew McCarthy és Jonathan Silverman hiteles, életteli duót alkotnak. A forgatókönyv bravúrosan építi fel az abszurd szituációkat, a rendezés tempós, a poénok nagyszerűen működnek. Bár objektíven abszurd ötletre épül, a kevésbé érzékeny nézők számára igazi klasszikus feelgood-film, szubjektíven pedig az egyik legviccesebb nyári vígjáték, amit bármikor újra lehet nézni. Főként a vígjátékok, a retrófilmek és a könnyed szórakozás kedvelőinek ajánlott.
A nyolcvanas évek egyik legikonikusabb fekete komédiája, melyben két fiatal alkalmazott, Larry és Richard groteszk, abszurd kalandba keveredik halott főnökükkel, Bernie-vel egy tengerparti luxusvillában. A film stílusa tipikus 80-as évekbeli vígjáték, egyszerre harsány, laza és rendkívül szórakoztató, miközben morbid alapszituációja – egy hullát élőnek hazudni – remek helyzetkomikumot szülne, a rendező, Ted Kotcheff ügyesen tartja meg a jó ízlés határát. Cselekménye izgalmas, gördülékeny, a karakterek – főként Larry és Richard párosa – minden ügyetlenségük ellenére könnyen megszerethetők, Bernie „élettelen” jelenléte pedig a film poénforrásának legjava. A színészi játék kimagasló, Terry Kiser zseniális a hullaként, míg Andrew McCarthy és Jonathan Silverman hiteles, életteli duót alkotnak. A forgatókönyv bravúrosan építi fel az abszurd szituációkat, a rendezés tempós, a poénok nagyszerűen működnek. Bár objektíven abszurd ötletre épül, a kevésbé érzékeny nézők számára igazi klasszikus feelgood-film, szubjektíven pedig az egyik legviccesebb nyári vígjáték, amit bármikor újra lehet nézni. Főként a vígjátékok, a retrófilmek és a könnyed szórakozás kedvelőinek ajánlott.