A vad...állatos filmek olykor igazságtalanok... és szürreálisak

2019.04.14 03:21 Attila G. Olvasottság: 136x

0

(HOZZÁSZÓLÁSOM VÉGKIFEJLET-MEGJELENÍTÉST TARTALMAZHAT!)

A 2000-es esztendőben ezzel a filmmel indult útjára, addigi életéveimet tekintve leghosszabb - 92 filmen át tartó - mozizós évem, "utazásom". Ennek a filmnek köszönhettem is pár vicces vitát - biztos voltam abban, hogy ez a film már a 2000-es esztendő filmjei közé tartozik - természetesen tévedtem. - Egyébként már akkoriban is tettem pár szárnypróbálgató kísérletet filmes hozzászólás írására, filmkritika megfogalmazására. Volt is ezt illetően egy mentorom - egy fiatal külsős irodalom tanárnő személyében -, akinek megmutattam egy-két írásom; s eléggé szigorúan értékelte ezeket. A Háborgó mélységről szóló írásomat is elé tártam, valamennyire tetszett Neki, jókat kacarászott rajta; de tudomásomra hozta, hogy az írásom nem több egy kissé kiszínezett történetleírásnál. Teljesen gaza volt. Bízom benne, hogy ez a mostani írásom legalább egy nüansznyival érettebb lesz. -

Rövid időn belül kétszer is láttam a filmet, ami több pozitív tényezőnek is köszönhető - igazából már első alkalommal izgalmas, emlékezetes élményekkel jöttem ki a mozi teremből. Már ebből is adódik részemről az 5 csillagos értékelés. Tulajdonképpen Saffron Burrows röpke, de annál szexisebb jelenete is újra becsalt a filmre a moziba. S hát az Úszó erőd című film - és Casey Ryback karaktere - óta tudjuk, hogy a "vízi szakácsok" a legnagyobb ászok. Akik nem riadnak vissza attól, hogy például egy hadihajón akár egyedül szembeszálljanak egy seregnyi terroristával; vagy éppen attól, hogy egy hatalmas robbanást sajátosan szimulálva eltérítsenek egy veszélyeztető tengeralattjárót - lásd Buckman karakterét a Tűz a víz alá című filmben -; és képesek mindenféle rafinériát bevetni, hogy bármi áron elmenekülhessenek, egy az óceán közepén rejlő kutatóközponton, az éppen őket üldöző cápák hatalmas fogai elöl - még a menekülés közben is szakácskodva, akár több cápát is szusiként tálalva.

Már a filmbeli felbukkanásakor megkedveltem - az addig számomra ismeretlen - LL Cool J-t, és kifejezetten kitartónak bizonyuló karakterét, Dudley-t. Végig azért szurkoltam, hogy Ő mindenképp a filmbeli túlélők közt legyen, és vágyam valóra válhatott.

Samuel L. Jackson a szememben egy kissé vicces figura. Olvastam egy kisebb legendát róla; a Star Wars - Sith-ek bosszúját illetően kikötötte, hogy karaktere egy jelentősebb küzdelemben halhasson meg. Úgy látszik, az évek folyamán érettebbé vált.

Bár a Háborgó mélységben is egy jelentősebb karaktert alakított; hiszen ha jól emlékszem, többek közt Ő szponzorálta, s leginkább Ő felügyelte hatalmas mágnásként az éppen zajló állatkísérleteket... Mégis egy mágnáshoz szerintem nem méltó módon, eléggé olcsón adta a bőrét. Igaz, frappánsan távozhatott az élők sorából. - Épp egy "medence" partján állva, annak hátat fordítva tartott hegyi beszédet, amikor elragadta egy cápa. -

Egyébként például ezek a filmbeli állatkísérletek kicsit elgondolkoztatóakó. Azon lelkendeztem elvileg, hogy Dudley, a szakács, menekülése közben szusivá nyársalt 2 cápát is. Igazából nem a cápák elpusztulása okán lelkendeztem, hanem azért, mert Dudley megmenekült. Mégis van valami különös az ilyen és ehhez hasonló filmekben. Ilyenkor ösztönösen az emberi karaktereknek szurkolunk. Viszont szerencsétlen vadállatok általában többé-kevésbé a véletlennek, vagy épp az emberi felelőtlenségnek köszönhetően sodródnak az események forgatagába, hol ösztönösen, hol saját akaratukon kívül. Aztán elszabadulnak, ki- vagy előtörnek, és támadnak. Sorsuk sajnos sűrűn csúnya véget ér, ami szerintem igazságtalan, mert sok esetben úgy igazán nem okolhatóak bármiért is. Az a különös, hogy még sem kell igazán miért aggódnunk, hisz e filmekben vagy megszelídített állatok láthatók - melyeknek igazából nem esik bántódásuk -, vagy pedig "vizualizált" állatok - tehát igazából egyetlen élőlénynek sem esik bántódása. Tehát akár mégis nyugodt szívvel szurkolhatunk az emberi karaktereknek; mégis a történetet figyelembe véve, a látottakra tekintettel, ez mégsem biztos, hogy olyan egyszerű. Némiképp meg vagyunk lőve, hogy melyik oldalra is álljunk; igaz, ezt mindenki saját maga eldöntheti, attól függően, hogy milyen beállítottságú.

Van ebben még egy furcsa csavar - bár lehet, hogy én spilázom túl. Ideális esetben egy - nem valós történet alapján készült - filmet nézve, az ember nem feltétlenül keresi a valósághűséget - én legalábbis a legtöbb esetben igyekszem ettől eltekinteni -, tehát például a történetet és a látottakat figyelve nyugodtan átadhatjuk magunkat érzéseiknek - s például siránkozhatunk King Kong elpusztulása miatt; én is megkönnyeztem párszor. Azonban mivel ilyenkor egyetlen élőlénynek sem esik igazából bántódása, ebben a részvétnyilvánításban elvileg van valami művi. Ha viszont tényleg élőlények pusztulnának el a forgatások folyamán, akkor azért lennének rossz érzéseink. Mindegy. Túlbonyolítom. Csak így túlságosan belegondolva, ez adja számomra az ilyen emberek és vadállatok közötti véres ellentétek szürrealitását.

Egyvalami kiderült. A filmek alkotóiban olykor van némi - talán ösztönös - jóérzés. Egy nem sokkal későbbi, a Háborgó mélységgel közel azonos időszakban megjelenő film hasonlóképp végződött, igaz, némiképp különböző szituáció után. A Pitch Black - 22 évente sötétség című filmről van szó. (Amúgy szerintem tudnék még 1-2 hasonlóan alakuló, hasonló végkifejlettel záruló filmet sorolni; legalábbis egy a "nyelvemen volt"; de ez most mindegy.) Egyik esetben a kutató hölgy; igaz, nemes cél - egy emberek tömkelegét érintő probléma megoldása - érdekében, tulajdonképpen állatkínzást hajtott végre - számára az állatoknak, a vélt hasznosságukon túl nem volt különösebb jelentősége -; az már csak mellékhatás, hogy az állatoknak elvileg jót tett ezzel.

A másik esetben egy rabszállító űrhajó "felügyelőnője", vagy "börtönőrnője" - nem tudom, minek nevezzem - számára jelentéktelen emberéleteket áldozott fel, hogy a sajátját megmentse. Egyikük sem jöhetett ki az adott történetből győztesen. Amíg ebbe a szürreálisságba bele nem gondoltam - egyébként részben emiatt volt ezt a hozzászólást elkezdeni -, a filmmel kapcsolatban csupa-csupa pozitív érzéseim voltak. Viszont szerettem volna elkerülni, hogy hozzászólásom szimpla történetleírássá fajuljon. Ezért próbáltam a magam módján egy kicsit körbejárni, ezt a generált témakört. Viszont ez a kis elmélkedés semmit nem von le a filmmel kapcsolatos értékelésemből, és pozitív véleményemből.