A film hangulata mindent visz. Mesterien használják fel a klasszikus horrorelemeket, amivel elképesztően feszült, vészterhes atmoszférát teremtenek. A zseniális a vérfarkas támadások kivitelezése, hiszen minimális vérrel és anélkül keltenek félelmet, hogy egyáltalán látnánk őket. Tulajdonképpen nem magán a gyilkosságokon van a hangsúly, mint a legtöbb horrorban, hanem a képi világon és az effekteken. A Geoffrey nevű "kisfiú" külseje, a piócák hatása a fertőzöttekre vagy a pap felgyújtása borzongatóbb mint a vérfarkasok által megöltek halála, az igazán véres jeleneteket - mint az indián fiú vagy a látó megölése - nem is látjuk. A két nővér közötti kötődés pedig sokkal drámaibban és szebben van alkalmazva mint az előző részekben. Talán éppen ebben a művészi visszafogottságban rejlik a film ereje.
A film hangulata mindent visz. Mesterien használják fel a klasszikus horrorelemeket, amivel elképesztően feszült, vészterhes atmoszférát teremtenek. A zseniális a vérfarkas támadások kivitelezése, hiszen minimális vérrel és anélkül keltenek félelmet, hogy egyáltalán látnánk őket. Tulajdonképpen nem magán a gyilkosságokon van a hangsúly, mint a legtöbb horrorban, hanem a képi világon és az effekteken. A Geoffrey nevű "kisfiú" külseje, a piócák hatása a fertőzöttekre vagy a pap felgyújtása borzongatóbb mint a vérfarkasok által megöltek halála, az igazán véres jeleneteket - mint az indián fiú vagy a látó megölése - nem is látjuk. A két nővér közötti kötődés pedig sokkal drámaibban és szebben van alkalmazva mint az előző részekben. Talán éppen ebben a művészi visszafogottságban rejlik a film ereje.