Látványos, stílusos sci-fi kaland, amely futurisztikus, digitális világával és lenyűgöző vizuális effektjeivel főleg a látványmozik rajongóinak kedvez. A Daft Punk elektronikus zenéje nagyszerűen támogatja a film atmoszféráját, ám a cselekmény egyszerű, kiszámítható, néhol felszínes, a karakterek szerényen kidolgozottak és inkább archetípusokat képviselnek, mint mély drámai ívet. Hedlund és Wilde játékában van báj, de összességében Jeff Bridges mutat emlékezetesebb alakítást, még ha a CGI-vel fiatalított karaktere kissé zavaró is. Joseph Kosinski rendezése stabil technikai szinten hozza a filmet, de a történetvezetésben nem tud újat mutatni, inkább egy különleges hangulatú, hosszú videóklip érzetét kelti. Objektíven a film technológiai bravúr és látványorgia, szubjektíven viszont kevés érzelmi vagy tartalmi mélységet kínál; igazi célközönsége a nosztalgikus 80-as évek Tron-rajongói és az effekteket kedvelő sci-fi nézők.
Látványos, stílusos sci-fi kaland, amely futurisztikus, digitális világával és lenyűgöző vizuális effektjeivel főleg a látványmozik rajongóinak kedvez. A Daft Punk elektronikus zenéje nagyszerűen támogatja a film atmoszféráját, ám a cselekmény egyszerű, kiszámítható, néhol felszínes, a karakterek szerényen kidolgozottak és inkább archetípusokat képviselnek, mint mély drámai ívet. Hedlund és Wilde játékában van báj, de összességében Jeff Bridges mutat emlékezetesebb alakítást, még ha a CGI-vel fiatalított karaktere kissé zavaró is. Joseph Kosinski rendezése stabil technikai szinten hozza a filmet, de a történetvezetésben nem tud újat mutatni, inkább egy különleges hangulatú, hosszú videóklip érzetét kelti. Objektíven a film technológiai bravúr és látványorgia, szubjektíven viszont kevés érzelmi vagy tartalmi mélységet kínál; igazi célközönsége a nosztalgikus 80-as évek Tron-rajongói és az effekteket kedvelő sci-fi nézők.