A magam részéről sosem tartottam magam megrögzött Nolan fannak. Elismerem a munkásságát, értékelem, sőt kifejezetten örülök, ha egy igazán jó filmmel lep meg bennünket, de nem tévedhetetlen. Minden rendezőnek vannak erősebb filmjei, mintvahogy gyengén sikerült alkotásai is. Szerencsére az Eredet az előbbi kategóriába tartozik. Kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja, egy kicsit okosabbnak akar látszani, mint ami, de ezt olyan módon teszi, olyan látvánnyal és olyan letaglózóan, hogy nincs időnk közben a gyengeségein gondolkozni. Belesüppeszt a székbe, megragad és nem ereszt két és fél órán keresztül. Hogy ilyen hatással van a nézőre, az nagyban köszönhető Hans Zimmer elemi erejű filmzenéjének is. Pedig, ha kicsit elgondolkodunk, ha kicsit leül bennünk a film nyoma, akkor azért be kell látni, hogy kicsit hatásvadász, kicsit parasztvakítás az egész. Viszont mindenképpen különleges darab, nem egy franchise része, hanem önálló entitással rendelkező film. Nincsenek benne hatalmas alakítások, időnként kicsit döcögős, máskor nagyzoló, de végeredményben összeáll egy szórakoztató egésszé. Talán hiba volt most írnom róla kritikát, mert 10 évvel ezelőtt, a bemutató idején még engem is letaglózott, lila ködbe borított, szinte bizseregtető élmény volt nézni. Most viszont sokkal kritikusabban ültem le elé. Talán hiba volt. Mert összességében egy hangulatos, egyedi filmélmény, még ha nem is tökéletes.
A magam részéről sosem tartottam magam megrögzött Nolan fannak. Elismerem a munkásságát, értékelem, sőt kifejezetten örülök, ha egy igazán jó filmmel lep meg bennünket, de nem tévedhetetlen. Minden rendezőnek vannak erősebb filmjei, mintvahogy gyengén sikerült alkotásai is. Szerencsére az Eredet az előbbi kategóriába tartozik. Kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja, egy kicsit okosabbnak akar látszani, mint ami, de ezt olyan módon teszi, olyan látvánnyal és olyan letaglózóan, hogy nincs időnk közben a gyengeségein gondolkozni. Belesüppeszt a székbe, megragad és nem ereszt két és fél órán keresztül. Hogy ilyen hatással van a nézőre, az nagyban köszönhető Hans Zimmer elemi erejű filmzenéjének is. Pedig, ha kicsit elgondolkodunk, ha kicsit leül bennünk a film nyoma, akkor azért be kell látni, hogy kicsit hatásvadász, kicsit parasztvakítás az egész. Viszont mindenképpen különleges darab, nem egy franchise része, hanem önálló entitással rendelkező film. Nincsenek benne hatalmas alakítások, időnként kicsit döcögős, máskor nagyzoló, de végeredményben összeáll egy szórakoztató egésszé. Talán hiba volt most írnom róla kritikát, mert 10 évvel ezelőtt, a bemutató idején még engem is letaglózott, lila ködbe borított, szinte bizseregtető élmény volt nézni. Most viszont sokkal kritikusabban ültem le elé. Talán hiba volt. Mert összességében egy hangulatos, egyedi filmélmény, még ha nem is tökéletes.