Elkövettem azt a hibát, hogy véletlenül szinkronosan kezdtem el nézni, az az egy óra katasztrofális volt, főleg Noé, nagyon lagymatag pasinak tűnt.
Aztán gyorsan észbe kaptam és váltottam, s bár Russell Crowe nem a kedvencem, de a hangja nagyon férfias, határozott, és így már jobban érdekelt a történet.
Véleményem szerint Aronofsky célja nem az volt, hogy hűen, szó szerint lemásolja a Bibliát, hanem az élet fontossága, egy tiszta lappal indulás, ugyanakkor ez nagy áldozatokat kíván. S ezt mind a kiválasztott, Noé lelki vívódásain keresztül mutatja be.
Az alapelgondolás jó volt, az eredmény már nem annyira. A látványvilág nekem gyakran hiteltelen és néha giccses is volt, a robotmozgású Örzőktől pedig egyenesen frászt kaptam, mindig kizökkentettek az időből.
Emma Watson jelenléte engem sokszor zavart, túl modern arca volt ehhez a filmhez, jobban el tudtam volna képzelni a Titanic fedélzetén úri kisasszonynak. Noé pedig a végén úgy jelent meg, mint egy hajléktalan, kicsit fura volt a kinézete.
Végig azon imádkoztam, hogy ne jelenjen meg semmilyen formában a Jóisten (felhőből lenézve, vagy villámsújtással, vagy mennydörgésből leszólva), de szerencsére, ezt megúsztuk, és ezt igen nagyra értékelem.
Nagyon nehéz feladat lehet egy ilyen monumentális művet jól elkészíteni, tökéletesen talán nem is lehet.
Fájó szívvel mondom, mivel Aronofsky a kedvenc rendezőim közé tartozik, de ez bizony részemről csak egy gyenge közepes lett.
Elkövettem azt a hibát, hogy véletlenül szinkronosan kezdtem el nézni, az az egy óra katasztrofális volt, főleg Noé, nagyon lagymatag pasinak tűnt. Aztán gyorsan észbe kaptam és váltottam, s bár Russell Crowe nem a kedvencem, de a hangja nagyon férfias, határozott, és így már jobban érdekelt a történet. Véleményem szerint Aronofsky célja nem az volt, hogy hűen, szó szerint lemásolja a Bibliát, hanem az élet fontossága, egy tiszta lappal indulás, ugyanakkor ez nagy áldozatokat kíván. S ezt mind a kiválasztott, Noé lelki vívódásain keresztül mutatja be. Az alapelgondolás jó volt, az eredmény már nem annyira. A látványvilág nekem gyakran hiteltelen és néha giccses is volt, a robotmozgású Örzőktől pedig egyenesen frászt kaptam, mindig kizökkentettek az időből. Emma Watson jelenléte engem sokszor zavart, túl modern arca volt ehhez a filmhez, jobban el tudtam volna képzelni a Titanic fedélzetén úri kisasszonynak. Noé pedig a végén úgy jelent meg, mint egy hajléktalan, kicsit fura volt a kinézete. Végig azon imádkoztam, hogy ne jelenjen meg semmilyen formában a Jóisten (felhőből lenézve, vagy villámsújtással, vagy mennydörgésből leszólva), de szerencsére, ezt megúsztuk, és ezt igen nagyra értékelem. Nagyon nehéz feladat lehet egy ilyen monumentális művet jól elkészíteni, tökéletesen talán nem is lehet. Fájó szívvel mondom, mivel Aronofsky a kedvenc rendezőim közé tartozik, de ez bizony részemről csak egy gyenge közepes lett.