Sokadjára újranézve már nem volt annyira érdekes a történet, de a két kedvenc egy filmben megérdemli a magas értékelést. Delon nyomozót alakít, a Gengszterképű (Édesanyám "adományozta" neki ezt az igen találó epitheton ornans jellegű jelzőt) hitelesen egy vérbeli, hidegvérű, gyilkos banditát játszik, akit a valóságban 1956-ban ki is végeztek, állítólag 36 ember vére száradt a lelkén. Nem értem, hogy miért, de Delon mellett Trintignant a másik legkedveltebb francia filmszínészem.
Sokadjára újranézve már nem volt annyira érdekes a történet, de a két kedvenc egy filmben megérdemli a magas értékelést. Delon nyomozót alakít, a Gengszterképű (Édesanyám "adományozta" neki ezt az igen találó epitheton ornans jellegű jelzőt) hitelesen egy vérbeli, hidegvérű, gyilkos banditát játszik, akit a valóságban 1956-ban ki is végeztek, állítólag 36 ember vére száradt a lelkén. Nem értem, hogy miért, de Delon mellett Trintignant a másik legkedveltebb francia filmszínészem.