Valahogy perifériás látásomon kívülre esett ez az alkotás. Elsőnek egy ismerőstől hallottam róla. Egekig dicsérte, hogy nem is tudja, mikor szórakozott ilyen jót utoljára. Rengeteget nevetett, és fergeteges vígjáték, feltétlen nézzem meg. Lassan egy hónapja megtörtént már, ma eszembe jutott, hogy egy sort sem írtam róla. Egész egyszerűen azért, mert tökéletesen semmilyen volt. Kiszámítható tucatfilm, egy hangyányi meglepetés, csavar nélkül. Néha valóban szórakoztató a két nagy öreg évődése egymással. Persze csak mérsékelten, hiszen erre próbálták felhúzni az egész filmet. Így aztán hamar beleununk az állandó szóbeli genyáskodásba. Egyedül a két szereplő közti kémia menti meg az egész játékidőt. A történet faék, az első tíz perc után magunk előtt látjuk az utolsó kockákat, ráadásnak nem is tévedünk. Borítékolható az egész klisétenger. Nem menti meg a filmet a szép indonéz szigetvilág, sem az ausztráliai helyszínek. Sikerült összehozni egy tökéletesen középszerű filmet. Kár érte, hisz azért ettől a két névtől mindenképpen magasabb színvonalat várnánk. Ami sajnálatos, hogy manapság ennek a gyengécske próbálkozásnak is örülni kell. A vígjáték front mondhatni összeomlott, megszűnt létezni. Amit ma annak neveznek, annak köze sincs hozzá, ez meg viszont gyengécske lett. Pedig jó lenne, ha újra életet lehelnének a műfajba. No nem Kevin Hart-féle ripacskodó módon, mert az pusztítóan rossz irány.
Valahogy perifériás látásomon kívülre esett ez az alkotás. Elsőnek egy ismerőstől hallottam róla. Egekig dicsérte, hogy nem is tudja, mikor szórakozott ilyen jót utoljára. Rengeteget nevetett, és fergeteges vígjáték, feltétlen nézzem meg. Lassan egy hónapja megtörtént már, ma eszembe jutott, hogy egy sort sem írtam róla. Egész egyszerűen azért, mert tökéletesen semmilyen volt. Kiszámítható tucatfilm, egy hangyányi meglepetés, csavar nélkül. Néha valóban szórakoztató a két nagy öreg évődése egymással. Persze csak mérsékelten, hiszen erre próbálták felhúzni az egész filmet. Így aztán hamar beleununk az állandó szóbeli genyáskodásba. Egyedül a két szereplő közti kémia menti meg az egész játékidőt. A történet faék, az első tíz perc után magunk előtt látjuk az utolsó kockákat, ráadásnak nem is tévedünk. Borítékolható az egész klisétenger. Nem menti meg a filmet a szép indonéz szigetvilág, sem az ausztráliai helyszínek. Sikerült összehozni egy tökéletesen középszerű filmet. Kár érte, hisz azért ettől a két névtől mindenképpen magasabb színvonalat várnánk. Ami sajnálatos, hogy manapság ennek a gyengécske próbálkozásnak is örülni kell. A vígjáték front mondhatni összeomlott, megszűnt létezni. Amit ma annak neveznek, annak köze sincs hozzá, ez meg viszont gyengécske lett. Pedig jó lenne, ha újra életet lehelnének a műfajba. No nem Kevin Hart-féle ripacskodó módon, mert az pusztítóan rossz irány.