Nekem a Greenland : Az új menedék igazi meglepetés volt, főleg azért, mert az első részt egyáltalán nem szerettem. Az a film számomra teljesen üres maradt érzelmileg , hiába volt nagy a tét, nem tudott megmozgatni, és őszintén szólva elég nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán esélyt adjak a folytatásnak. Éppen ezért ültem be erre a részre minimális elvárással , talán ez is kellett ahhoz, hogy ekkora pozitív csalódás érjen.
Ez a film valahogy teljesen más hangulatot áraszt. Sokkal emberibbnek, személyesebbnek éreztem, és végre nem csak a katasztrófa volt a középpontban, hanem az is, hogyan hat mindez a szereplőkre lelkileg. Most először éreztem azt, hogy tényleg együtt tudok menni a családdal,
izgulok értük, és érdekel a sorsuk. A feszültség jobban működik, és több olyan pillanat is van, ami után nem csak hátradőltem, hanem el is gondolkodtam.
A legnagyobb különbség számomra mégis az volt, hogy ez a rész adott valamit érzelmileg. Reményt, izgalmat, és azt az érzést, hogy érdemes volt végignézni az utat, amin a szereplők végigmennek. Olyannyira, hogy most már nemcsak nem bántam meg a mozit, hanem kifejezetten örülök, hogy bevállaltam és ritka nálam, de ezt a filmet szívesen megnézném még egyszer.
Nekem a Greenland : Az új menedék igazi meglepetés volt, főleg azért, mert az első részt egyáltalán nem szerettem. Az a film számomra teljesen üres maradt érzelmileg , hiába volt nagy a tét, nem tudott megmozgatni, és őszintén szólva elég nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán esélyt adjak a folytatásnak. Éppen ezért ültem be erre a részre minimális elvárással , talán ez is kellett ahhoz, hogy ekkora pozitív csalódás érjen.
Ez a film valahogy teljesen más hangulatot áraszt. Sokkal emberibbnek, személyesebbnek éreztem, és végre nem csak a katasztrófa volt a középpontban, hanem az is, hogyan hat mindez a szereplőkre lelkileg. Most először éreztem azt, hogy tényleg együtt tudok menni a családdal,
izgulok értük, és érdekel a sorsuk. A feszültség jobban működik, és több olyan pillanat is van, ami után nem csak hátradőltem, hanem el is gondolkodtam.
A legnagyobb különbség számomra mégis az volt, hogy ez a rész adott valamit érzelmileg. Reményt, izgalmat, és azt az érzést, hogy érdemes volt végignézni az utat, amin a szereplők végigmennek. Olyannyira, hogy most már nemcsak nem bántam meg a mozit, hanem kifejezetten örülök, hogy bevállaltam és ritka nálam, de ezt a filmet szívesen megnézném még egyszer.