Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Az életrajzi film erősen indul, a fia narrációjával, amely végig tökéletesen illeszkedik a hangulathoz. Az elején egy hatalmas raktárat mutat be, tele kazettákkal és filmtekercsekkel – mind saját felvételei az élete során. Ez teljesen felkeltette az érdeklődésemet, azt hittem, hogy rengeteg izgalmas archív anyagot fogunk látni.
A mély történet megvolt, de a tekercsekből végül kevesebbet mutattak, mint amire számítottam. Ahogy haladunk előre, egyre kevesebb gyerekkori és családi felvételt látunk, és azokban is a testvére elvesztésének feldolgozhatatlansága kerül a középpontba.
Val az apját egy gazdag, csökönyös, nagyravágyó és hűtlen emberként mutatja be, aki végül anyagi csődbe viszi a családot. Val kénytelen kifizetni apja tartozását, a hűtlenség pedig váláshoz vezet. A film elején betekinthetünk Val karrierjének beindulásába, de a második fele inkább a 2010–2021 közötti évekre fókuszál. Anyja halálát hosszasan boncolgatja, nehezen tudja feldolgozni a veszteséget, és még az ékszereit is hordja, ami elég beteges.
Láthatjuk Val néhány festményét is, amelyek sajnos nem túl kiemelkedőek, átlagon aluliak. A válás után élete magányosan telt, bár a filmben úgy tűnhet, hogy a gyerekei közel álltak hozzá, valójában, ha utánaolvasunk, elég magányosan élt, amiről ő maga is beszélt. A válás okáról nem találtam információt. Úgy tűnik, örökölhette apja makacsságát, ami miatt nem volt könnyű vele élni és dolgozni.
Az apja hibái az ő életében is visszaköszönnek: adósságai miatt kénytelen eladni hatalmas birtokát, többek között az adósságai kifizetésére, filmes projektjének megvalósítására és egy művészeti, közösségi tér, galéria kialakítására 'HelMel Studios & Gallery', aminek hatalmas költségei lehettek. (Egy komment szerint 2021-ben az épület már üresen állt, és kiadó volt.)
A végén szó esik a Cinema Twain című színházi-filmes projektjéről is, és bepillanthatunk néhány jelenetbe. Összességében az egész életrajzi film olyan, mintha inkább saját magának készült volna. Végig várnád, hogy a felhalmozott képi anyagok valóban kibontakozzanak (mint például a stáblista végén), de helyette üres perceket kapunk: a fia tehetségtelenül gitározik neki, vagy Val rendetlen lakását mutogatják. Jobb lett volna kihagyni ezt a filmet, szerintem az eddigi leggyengébb életrajzi alkotás, amit láttam.
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Az életrajzi film erősen indul, a fia narrációjával, amely végig tökéletesen illeszkedik a hangulathoz. Az elején egy hatalmas raktárat mutat be, tele kazettákkal és filmtekercsekkel – mind saját felvételei az élete során. Ez teljesen felkeltette az érdeklődésemet, azt hittem, hogy rengeteg izgalmas archív anyagot fogunk látni.
A mély történet megvolt, de a tekercsekből végül kevesebbet mutattak, mint amire számítottam. Ahogy haladunk előre, egyre kevesebb gyerekkori és családi felvételt látunk, és azokban is a testvére elvesztésének feldolgozhatatlansága kerül a középpontba.
Val az apját egy gazdag, csökönyös, nagyravágyó és hűtlen emberként mutatja be, aki végül anyagi csődbe viszi a családot. Val kénytelen kifizetni apja tartozását, a hűtlenség pedig váláshoz vezet. A film elején betekinthetünk Val karrierjének beindulásába, de a második fele inkább a 2010–2021 közötti évekre fókuszál. Anyja halálát hosszasan boncolgatja, nehezen tudja feldolgozni a veszteséget, és még az ékszereit is hordja, ami elég beteges.
Láthatjuk Val néhány festményét is, amelyek sajnos nem túl kiemelkedőek, átlagon aluliak. A válás után élete magányosan telt, bár a filmben úgy tűnhet, hogy a gyerekei közel álltak hozzá, valójában, ha utánaolvasunk, elég magányosan élt, amiről ő maga is beszélt. A válás okáról nem találtam információt. Úgy tűnik, örökölhette apja makacsságát, ami miatt nem volt könnyű vele élni és dolgozni.
Az apja hibái az ő életében is visszaköszönnek: adósságai miatt kénytelen eladni hatalmas birtokát, többek között az adósságai kifizetésére, filmes projektjének megvalósítására és egy művészeti, közösségi tér, galéria kialakítására 'HelMel Studios & Gallery', aminek hatalmas költségei lehettek. (Egy komment szerint 2021-ben az épület már üresen állt, és kiadó volt.)
A végén szó esik a Cinema Twain című színházi-filmes projektjéről is, és bepillanthatunk néhány jelenetbe. Összességében az egész életrajzi film olyan, mintha inkább saját magának készült volna. Végig várnád, hogy a felhalmozott képi anyagok valóban kibontakozzanak (mint például a stáblista végén), de helyette üres perceket kapunk: a fia tehetségtelenül gitározik neki, vagy Val rendetlen lakását mutogatják. Jobb lett volna kihagyni ezt a filmet, szerintem az eddigi leggyengébb életrajzi alkotás, amit láttam.