Whitney Houston a világ egyik legszebb hangjának birtokosa volt, így az egyik oldalról nagyon nehéz kihívás olyan filmet készíteni, ami felér az ő nagyságához. A másik oldalról viszont, egy ennyire csodás művésznő életrajzi filmje már akkor sem lehet teljesen rossz, ha kapunk egy átlagos alkotást, mert Whitney dalai olyan élményt adnak, ami mindenképpen jócskán hozzáad a színvonalhoz. Az alkotók sajnos az utóbbi mellett voksoltak, és azt gondolták, nem kell egy szuper filmet csinálni, mert Whitney Houston személye, és dalai simán eladhatóvá teszik így is. Nem igazán voltam elégedett a főszerepre kiválasztott színésznővel sem, elég középszerű, csúnyácska lány. Whitney Houston rövid, és tragikus élete számtalan lehetőséget rejtett magában, hogy megismerjük szépen lassan, mi vezetett a korán bekövetkezett halálához. Pillanatokra láthattunk is ezekbe betekintést, de a fókuszt nem erre helyezték az alkotók. Egy helyenként vontatott, néha picit unalmas, indokolatlanul hosszú filmet kaptunk eredményül. Végig a felszínen lavíroz, miközben Whitney lelkileg elég mélyen lehetett, ha folyamatosan a drogokhoz menekült. A gyerekkorából csak néhány pillanatra kapunk ízelítőt, miközben egészen biztosan nem lehetett neki könnyű egy énekesnő anya mellett felnőni, akinek elég nehéz volt megfelelni. Az egész film kiragadott élethelyzetek sorozata, amik aztán még a végére sem állnak össze teljes egésszé. És sajnos azt kell mondanom, hogy még az alkotás vége sem sikerült jól, Whitney halálának sem sikerült méltó emléket állítani. Néhány, mindenki számára ismert önéletrajzi tényt pedig sikerült kihagyni a filmből. Csalódott vagyok, ez az alkotás egészen biztosan nem lesz a kedvenc életrajzi ihletésű filmjeim között, pedig nagyon szeretem Whitney Houstont. Bízzunk benne, hogy jó pár év múlva valaki majd újra leporolja az énekesnő életének történetét, és érzékenyebben, mélyebben nyúl a témához.
Whitney Houston a világ egyik legszebb hangjának birtokosa volt, így az egyik oldalról nagyon nehéz kihívás olyan filmet készíteni, ami felér az ő nagyságához. A másik oldalról viszont, egy ennyire csodás művésznő életrajzi filmje már akkor sem lehet teljesen rossz, ha kapunk egy átlagos alkotást, mert Whitney dalai olyan élményt adnak, ami mindenképpen jócskán hozzáad a színvonalhoz. Az alkotók sajnos az utóbbi mellett voksoltak, és azt gondolták, nem kell egy szuper filmet csinálni, mert Whitney Houston személye, és dalai simán eladhatóvá teszik így is. Nem igazán voltam elégedett a főszerepre kiválasztott színésznővel sem, elég középszerű, csúnyácska lány. Whitney Houston rövid, és tragikus élete számtalan lehetőséget rejtett magában, hogy megismerjük szépen lassan, mi vezetett a korán bekövetkezett halálához. Pillanatokra láthattunk is ezekbe betekintést, de a fókuszt nem erre helyezték az alkotók. Egy helyenként vontatott, néha picit unalmas, indokolatlanul hosszú filmet kaptunk eredményül. Végig a felszínen lavíroz, miközben Whitney lelkileg elég mélyen lehetett, ha folyamatosan a drogokhoz menekült. A gyerekkorából csak néhány pillanatra kapunk ízelítőt, miközben egészen biztosan nem lehetett neki könnyű egy énekesnő anya mellett felnőni, akinek elég nehéz volt megfelelni. Az egész film kiragadott élethelyzetek sorozata, amik aztán még a végére sem állnak össze teljes egésszé. És sajnos azt kell mondanom, hogy még az alkotás vége sem sikerült jól, Whitney halálának sem sikerült méltó emléket állítani. Néhány, mindenki számára ismert önéletrajzi tényt pedig sikerült kihagyni a filmből. Csalódott vagyok, ez az alkotás egészen biztosan nem lesz a kedvenc életrajzi ihletésű filmjeim között, pedig nagyon szeretem Whitney Houstont. Bízzunk benne, hogy jó pár év múlva valaki majd újra leporolja az énekesnő életének történetét, és érzékenyebben, mélyebben nyúl a témához.