Remek munkát végzett a két forgatókönyv író hölgy, akik közül Fannie Flagg a saját regényét dolgozta át. Nehéz lehetett az átdolgozás, mivel a regény nagyon különleges szerkezeti formában megírt alkotás. Van egy jelen idejű története, amelynek a helyszíne nagyrészt az Alabama államban lévő birminghami „Rózsaterasz Idősek Otthona”. Az otthon egy idős lakója, Mrs. Threadgoode a látogatási napokon meséli el a több évtizeddel ezelőtti fiatalsága idején megtörtént és megélt eseményeket. Annak az idősíknak a hősei egy kisvárosban, Whistle Stopban, Ruth és Idgie, akik egy éttermet működtetnek. A regény kitalált kis színes újságcikkek segítségével nyújt képet az ötven évvel azelőtti alabamai kisvárosi élet mindennapjairól. Ez kimaradt a filmből, de a film képei segítségével magunk előtt láthatjuk a korabeli helyszínt és eseményeket. Nagyszerű a szereposztás; az idős hölgyet Jessica Tandy (magyar hangja Tolnay Klári) alakítja, akinek mesél, Evelyn, a kiváló Kathy Bates (Molnár Piroska). Az ő alakítása mindenképpen díjat érdemelte volna, mert a megszokottól annyira más karaktert alakított, legalább is a film első felében. A múltbéli történet remek áttekintést nyújt Alabama állam 30-as évek béli helyzetéről, a színesbőrűek megalázó helyzetéről. Idgie (Mary Stuart Masterson) rendhagyó maszkulin figurája abban a korban meglehetősen ritka lehetett. Összehasonlítva a regényt a filmmel az a véleményem, hogy mindkettő jó, de másként. Ahogy az adaptációk nagy többségénél a regény kerül ki győztesen. A filmet 4/5-re értékelném, a regény meg simán megkapja tőlem a maximális öt csillagot.
Remek munkát végzett a két forgatókönyv író hölgy, akik közül Fannie Flagg a saját regényét dolgozta át. Nehéz lehetett az átdolgozás, mivel a regény nagyon különleges szerkezeti formában megírt alkotás. Van egy jelen idejű története, amelynek a helyszíne nagyrészt az Alabama államban lévő birminghami „Rózsaterasz Idősek Otthona”. Az otthon egy idős lakója, Mrs. Threadgoode a látogatási napokon meséli el a több évtizeddel ezelőtti fiatalsága idején megtörtént és megélt eseményeket. Annak az idősíknak a hősei egy kisvárosban, Whistle Stopban, Ruth és Idgie, akik egy éttermet működtetnek. A regény kitalált kis színes újságcikkek segítségével nyújt képet az ötven évvel azelőtti alabamai kisvárosi élet mindennapjairól. Ez kimaradt a filmből, de a film képei segítségével magunk előtt láthatjuk a korabeli helyszínt és eseményeket. Nagyszerű a szereposztás; az idős hölgyet Jessica Tandy (magyar hangja Tolnay Klári) alakítja, akinek mesél, Evelyn, a kiváló Kathy Bates (Molnár Piroska). Az ő alakítása mindenképpen díjat érdemelte volna, mert a megszokottól annyira más karaktert alakított, legalább is a film első felében. A múltbéli történet remek áttekintést nyújt Alabama állam 30-as évek béli helyzetéről, a színesbőrűek megalázó helyzetéről. Idgie (Mary Stuart Masterson) rendhagyó maszkulin figurája abban a korban meglehetősen ritka lehetett. Összehasonlítva a regényt a filmmel az a véleményem, hogy mindkettő jó, de másként. Ahogy az adaptációk nagy többségénél a regény kerül ki győztesen. A filmet 4/5-re értékelném, a regény meg simán megkapja tőlem a maximális öt csillagot.