Sült, zöld paradicsom

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyik közeli ismerősöm ajánlására néztük meg ezt a filmet tegnap este feleségemmel, melynek címe Sült, zöld paradicsom a kis megállóban. Fannie Flag regénye alapján a forgatókönyvet szintén Fannie Flag és Carol Sobieski írta. A történet két idősíkon játszódik. Egy idősek otthonában Evelin (Ketie Bates), egy elhízott, túlsúlyos amerikai asszony találkozik Ninnyvel (Jessica Tandy), egy 80 éves idős asszonnyal. Kettejük között barátság alakul ki, melynek során mini elmesél egy történetet a Ruth (Marx-Louisiana Parkért) és Idgie (Marx Stuart Masterdon), két fiatal amerikai lány között kialakuló barátságról. Nagyszerű a film atmoszférája, mert a 30-as években, Alabama államban játszódik, ahol bemutatásra kerül a színes bőrűek megalázó helyzete. Szintén bemutatásra kerül a családon belüli erőszak, melynek során Idgie kiáll Ruth mellett, akit férje házasságon belül terrorizál. És amikor már tettlegességig fajul a dolog, Idgie elveszi Ruth-ot, hogy költözzön hozzá, a kis Sült Zöld Paradicsom megállóhoz. A színészi alakítások kiemelkedőek, a drámai hatást Thomas Newman filmzenéje tovább emeli, érdemes megnézni ezt a filmet, mert számtalan jelölést kapott, bátran ajánlom mindenkinek.

Remek munkát végzett a két forgatókönyv író hölgy, akik közül Fannie Flagg a saját regényét dolgozta át. Nehéz lehetett az átdolgozás, mivel a regény nagyon különleges szerkezeti formában megírt alkotás. Van egy jelen idejű története, amelynek a hely... Többszíne nagyrészt az Alabama államban lévő birminghami „Rózsaterasz Idősek Otthona”. Az otthon egy idős lakója, Mrs. Threadgoode a látogatási napokon meséli el a több évtizeddel ezelőtti fiatalsága idején megtörtént és megélt eseményeket. Annak az idősíknak a hősei egy kisvárosban, Whistle Stopban, Ruth és Idgie, akik egy éttermet működtetnek. A regény kitalált kis színes újságcikkek segítségével nyújt képet az ötven évvel azelőtti alabamai kisvárosi élet mindennapjairól. Ez kimaradt a filmből, de a film képei segítségével magunk előtt láthatjuk a korabeli helyszínt és eseményeket. Nagyszerű a szereposztás; az idős hölgyet Jessica Tandy (magyar hangja Tolnay Klári) alakítja, akinek mesél, Evelyn, a kiváló Kathy Bates (Molnár Piroska). Az ő alakítása mindenképpen díjat érdemelte volna, mert a megszokottól annyira más karaktert alakított, legalább is a film első felében. A múltbéli történet remek áttekintést nyújt Alabama állam 30-as évek béli helyzetéről, a színesbőrűek megalázó helyzetéről. Idgie (Mary Stuart Masterson) rendhagyó maszkulin figurája abban a korban meglehetősen ritka lehetett. Összehasonlítva a regényt a filmmel az a véleményem, hogy mindkettő jó, de másként. Ahogy az adaptációk nagy többségénél a regény kerül ki győztesen. A filmet 4/5-re értékelném, a regény meg simán megkapja tőlem a maximális öt csillagot.

Ez a film magával ragadott egyszerű bájával és természetesen Thomas Newman filmzenéivel, ez utóbbi miatt választottam a filmet, és nem csalódtam. Többször is megnéztem, annyira kedves és magával ragadó a több idősíkon mozgó történet.

Először a könyvet olvastam és csak később néztem meg a filmet. Szerintem a könyv magával ragadóbb, de a film is nagyon lelkesítő. Különleges téma és feldolgozás, mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit a mindennapi klisékből kilépni.