Kíváncsi voltam, mit hoztak ki az új Hupikék Törpikék filmből. Nekem Törpapa Sinkovits Imre, Hókuszpók pedig Haumann Péter, de ők érthető okokból sajnos már nem adhatják hangjukat a figuráknak.
Nincs nagy jelentősége, de Hamit Pék törpnek fordították, sok szerepe nem volt, csak mikor bemutatták Aprajafalva lakóit. 12-es besorolást kapott, ami kicsit meglepett (a mozi jóval kisebbekkel volt tele). Nem a képi világa miatt, hanem inkább a történet lényege lehetett az oka, amiért ez lett a korhatár. A nagyon kicsikben nem biztos, hogy összeállt, de ők nem is ezért voltak ott. Volt benne dimenziókapu, ugráltunk a törpök lakhelye, Párizs és a gonosz varázsló rejtekhelye között. Él szereplők is feltűntek, de csak a környezet miatt, főleg a városi jeleneteknél. Sok stúdió figyel arra, hogy valószínűleg a gyerekkel felnőtt is megy a moziba, és úgy alkotják meg a rajzfilmet, hogy a szülő se unatkozzon. Itt ez nem annyira valósult meg, kevés volt a „felnőttes” poén. A filmet Chris Miller rendezte, aki pl. a Csizmás, a kandúrt és a Harmadik Shreket is jegyzi, de számtalan animációs filmhez adja a hangját. Ez már a sokadik egész estés Hupikék film, új karaktereket is hoztak be, Hókuszpók bátyját, vagy egy (nekem) tájidegen teknőst. És Pukkmamáékat is, akik egy teljesen másik faj, egy saját világgal. Az animáció szép, a mai technika miatt talán túl szép is, a végtelen dimenzióban szaladgálás nagyon üde színfolt volt, ott különböző változatban jelenítették meg a törpöket: gyurmafigura, 8 bites számítógépes játék, ceruzarajz, stb. Összességében nem volt rossz, de tudjuk, hogy minél több folytatás jelenik meg valamiből, az mindig többé-kevésbé elmarad az eredetitől és az előző részektől. Persze akik mondjuk nem az 1981-es ős classic sorozaton nőttek fel, hanem a kétezres években megjelent teljes filmekben találkoztak a törpökkel először, azoknak biztos nagyobb élmény és újdonság, de minket, felnőtteket már nem lehet meglepni szerintem.
