Hú, gyerekek, ez a film az összes gombot benyomta rajtam, teljesen kiakasztott, megyek is terápiába kideríteni, hogy miért. Rendkívül ambivalensek az érzéseim, azért adok rá 6/10-et, mert egyrészt egy utazással ért fel az a betekintés, amit az iráni társadalomba engedett, másrészt csak bevitte a gyomrost, tehát működött, ugyanakkor nem tetszett, hogy film helyett filmre vitt színdarabnak éreztem, sokszor egyenetlen színészi munkával megvalósítva.
Történet:
Van egy család Teheránban, ahol az apa a helyi patriarchális közösségben nem kapja meg azt a megbecsülést, amire vágyik, de a korábbi családfő halálával felmerül, hogy esetleg mint rangidős, válhatna ő az új családfővé, ami az ő világában helyretenné a mellőzöttség miatt érzett sérelmét. Van neki négy fia meg egy lánya, mostanra mind munkanélküli. A lány bemondja az egyedüli értelmes fiútestvérének, hogy hát vállalkozzanak, az majd megoldja a testvérek gondját. Ehhez pénz kellene, de az apjuktól nem számíthatnak segítségre, mert az apjuk a családfővé válás feltételéül szabott csillagászati méretű adományra (a hagyományokat követve egy a rokonságban közelgő esküvőre szánt legnagyobb nászajándékra) szánja inkább a pénzt, fontosabb neki a családfővé válás elégtétele, mint a gyerekei sorsa. Mivel a filmben nagyjából mindenki hülye, ki jobban, ki kevésbé, de mindenki az, a végén a családfői ambíciók is elbuknak, és a gyerekek is elbúcsúzhatnak a reménytől, hogy kikecmeregjenek nyomorult helyzetükből.
Az egész felállás teljesen elképesztő, mindenki mindenkit becsap, minden hazugságra épül, és aki bármit tenne ez ellen, az tehetetlen. A történetben ott van a rokon, aki még nagyobb hülyét csinál a családfői ambíciókat dédelgető apából, mint amekkora az gyárilag is már, jól kihasználja. Az apa egy szemétláda, aki, mint kiderül, végig átverte a gyerekeit, egy önző, szenilis gazember. A feleségének hallgass a neve, mint a családban a legjózanabbul gondolkodó lányának, Leilának is. Ő különben is mit okoskodik, csak egy lány, az arrafelé nem teljes értékű ember. Van is a film elején egy jelenet, amely ezt a visszatetsző össztársadalmi szemléletet szájbarágósan és hosszasan be is mutatja, amikor az öregnek a saját szemével kell meggyőződni (nehogy átverjék, mint már annyiszor ez ügyben), hogy végre valóban fiú született az egyik családnál, nem megint lány, ami hát mekkora baj is lenne, ugye. Sikerül utánajárnia, hogy a gyereknek tényleg pénisz van a lába között, de a nevével kapcsolatban azért jól becsapják az analfabéta öreget az ifjú szülők. A leghülyébb fiút beugrasztják cégvezetőnek egy bedöntésre váró csaló cégbe, ezért a végén külföldre kényszerül menekülni. A legnormálisabb fiútestvért is épp durván átverte a munkaadója, majd elfelejtettem. Mindenki totál átver mindenkit, a fenti felsorolás nem teljes, most ennyit bírtam felidézni meg ennyi fért ide. Mindent átsző a csalás és hazugság 2 óra 45 percen át.
Nem vitás, Saeed Roustayi, aki ezt az egész őrületet kiötölte és filmre vitte, valamit mondani akart nekünk az elénk varázsolt nem mindennapi roncshalmazzal. A film vége felé ki is mondatja a szereplőkkel, hogy miért ragadnak meg örökké a nyomorukban. Nem lehet nem észrevenni az iráni társadalom és az azt megkötő hagyományok éles kritikáját. Az üzenet erőteljes és világos, de mégsem vagyok elégedett azzal, ahogyan ezt elénk teszi Roustayi. A módszere ugyanis inkább a 19. századi színdarabok világát és a színpadi világot idézi, így, a 21. században. Tudom, Iránban a filmkultúra kicsit színpadiasabb, de ezen érdemes volna dolgozni, filmen nem kell ilyen erőteljesen túlábrázolni, anélkül is megértjük. A színészek játékán is sokszor éreztem azt, hogy nem filmet nézek, hanem színházban vagyok. Az apa karaktere már-már némafilmes, Leila könnyezős-ráhatni próbálós jelenetei szinte parodisztikusak, némelyik dramaturgiai pillanat egyenesen barátokköztös, vagy csak szimplán bollywoodi, utóbbinak a legbénább értelmében. Mindez combos játékidővel társul, kerülgettük is hónapokon át, mire megtaláltuk azt a közel három órát, amikor az ember épp mentálisan is kész egy iráni film befogadására.
Hogy ajánlom-e megnézésre? Esküszöm, nem tudom megmondani, ezen még gondolkodnom kell.
75 Leila testvérei (2022)
A 40 éves Leila egész életét azzal töltötte, hogy szüleiről és négy testvéréről gondoskodott. Egy olyan család útját egyengeti, amely folyamatosan vitatkozik, és az Irán... több»
Szereplők: Payman Maadi, Navid Mohammadzadeh, Taraneh Alidoosti, Saeed Poursamimi, Mohammad Ali Mohammadi
