Nem szokványos akcióözön a Kandahár

2023.07.06 11:49 Harper Olvasottság: 197x

10

Az ötvenhárom éves Gerard Butler újra beindul és éltesebb kora dacára is hitelesen alakítja a kemény CIA ügynököt. Ezúttal a Kandahár című akció-thrillerben egyszerre kommandós és moralista is, a rendezés pedig megadja számára az esélyt arra, hogy mindkettőben kitűnjön. Apropó rendezés: a direktor Ric Roman Waugh, aki korábban a Támadás a Fehér Ház ellen 3-at és a Greenland et is rendezte, összeszokott párost alkotnak tehát Bulterrel. Ezúttal azonban egy kicsit rendhagyó dolgot hoztak össze: a Kandahár ugyanis nem a szokványos akcióorgia.

Egyik oldalon be akarja mutatni az Irán-Afganisztán térség alig átlátható, kaotikus politikai széttagoltságát, másik oldalon pedig az amerikaiak profizmusát szeretné egyértelművé tenni. Látjuk, hogy ezekben az országokban terrorszervezetek működnek, mint az ISIS és az Al-Kaida, ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a helyi kormányok is beavatkoznak egymás ügyeibe, mint az iráni és pakisztáni titkosszolgálatok. Ebben a katyvaszban kell kimenekülnie a tálibok uralta Kandahár tartományból (Dél-Afganisztánból) az iráni tevékenysége miatt üldözött amerikai ügynöknek, Tom Harrisnak (Gerard Butler). Segíti őt a helybéli lakos Mohammad 'Mo' Doud (Navid Negahban, aki mellesleg a valóságban iráni) és a szintén CIA alkalmazott Roman (Travis Fimmel, aki a Vikingekből lehet ismerős).

Utóbbi nagyon összetett figura, hiszen Amerikát segíti, miközben muszlim a vallása. Itt a forgatókönyv és a rendezés is vélhetően arra akar utalni, hogy soha nem a vallás az emberek közötti háborúk oka, hanem az a szándék, ami a vallást felhasználva gyűlöletet kelt egymás iránt. Roman utolsó szavai például Allahhoz szólnak, miközben halálakor egy amerikai CIA ügynök kimenekülését segíti (aki mellesleg a barátja). Ugyanígy Mo is hithű muszlim, ám közben Tom legfőbb segítője is a menekülésben. Szintén összetett figura a pakisztáni ügynököt alakító Kahil Nasir (Ali Fazal), aki a történet elején például legorombítja a tálibokat (amiért barbár módon öldökölnek), ám közben a pakisztáni titkosszolgálatnak dolgozva üldözi Tomot. Az egyik jelenetben egy afgán kisfiúnak beszél arról, hogy Allah nem biztos, hogy azt tanítja, amit neki a tálibok mondanak. És itt van még az irániak ezredese, Fazard (Bahador Foladi) is, aki szintén Tomot üldözi, mégsem egy démonizált figura, hiszen családapaként is látjuk. Mindezen rendezői törekvések nagyon arra utalnak, hogy a film a muszlimok (és általában az iszlám) árnyaltabb megítélését akarja elérni. A történet legvégén Tom és az afgán Mo együtt, barátokként utaznak Amerikába. Az említett politikai-társadalmi küldetés teljesítésén túl a Kandahár aránylag kevés akciójelenettel szolgál, sőt néhol ez picit már unalmassá teszi az akciódömpinghez szokott nyugati nézőknek. Nem ehhez vagyunk szokva ugyanis, hanem a csihi-puhihoz, percenként nyolcvan lelőtt ellenséggel (főleg egy Gerard Butler-filmnél). Itt nem ezt kapjuk ezúttal: a rendezői koncepció inkább az elgondolkodtatás felé motivál bennünket. Én jól elvoltam ezzel a filmmel, de elismerem: nem valószínű, hogy tömegesen lesznek vevők a nézők erre a stílusra. Értékelésem mégis azért 80%, mert nekem tetszene, ha több ilyen jellegű film készülne.