Magával ragadott...
Ezt a hideg téli karácsonyi filmet jómagam is ebben a hűvös időben „filmes fényben”, mamuszzokniban, jól betakarózva, chipset majszolva és szilvás-vaníliás teát kortyolgatva néztem oly jólesőn...
Érdekes... ilyenkor felteszi magában az ember ott legbelül azt a kérdést: mit ki nem vált pár emberből a kényszerösszezártság... ugye?
Akiről azt gondolná az ember, hogy gonosz és rosszindulatú, de ha megnyílik (kényszerű helyzetében), kiderül, hogy mégiscsak van szíve és lelke, csak ott, ahol jelenleg van és tanít, mégis a vasszigort és maradiságát vetíti a diákokra... mert úgy véli, az a helyes viselkedésmód(ja).
És a kissé morci, de annál inkább lazább gondolkodású konyhás néni, aki elvesztette legfőbb kincseit... a párját s majdan fiát.
Csak kicsinyke megmaradt rokoni szálakba kapaszkodhat már, s a szeretett munkájába vigaszképp.
Az örök lázadó diák, kit semmibe vesz az anyja, aki segélykiáltóan próbálna családjához tartozni... mindhiába, így balhét, balhéra, iskolát, iskolára halmoz folyvást.
Kialakul 3 „viseltes ember” között 1 vékony barátságszál a maga keretei között 2 hét leforgása alatt.
Nincs túlspilázva, csak sodródnak, és némiképp változik jellemük arra a kis időre, s talán majdan a továbbiakban is... ki tudja?
Nagyon tetszett a film milyensége, a 70-es évek visszatekintése mind stílusilag, képileg... szuper lett.
Örülök, hogy legalább a női mellékszereplőnek kijutott 1 Oscar-díj az 5 jelölésből.
Magával ragadott... Ezt a hideg téli karácsonyi filmet jómagam is ebben a hűvös időben „filmes fényben”, mamuszzokniban, jól betakarózva, chipset majszolva és szilvás-vaníliás teát kortyolgatva néztem oly jólesőn... Érdekes... ilyenkor felteszi magában az ember ott legbelül azt a kérdést: mit ki nem vált pár emberből a kényszerösszezártság... ugye? Akiről azt gondolná az ember, hogy gonosz és rosszindulatú, de ha megnyílik (kényszerű helyzetében), kiderül, hogy mégiscsak van szíve és lelke, csak ott, ahol jelenleg van és tanít, mégis a vasszigort és maradiságát vetíti a diákokra... mert úgy véli, az a helyes viselkedésmód(ja). És a kissé morci, de annál inkább lazább gondolkodású konyhás néni, aki elvesztette legfőbb kincseit... a párját s majdan fiát. Csak kicsinyke megmaradt rokoni szálakba kapaszkodhat már, s a szeretett munkájába vigaszképp. Az örök lázadó diák, kit semmibe vesz az anyja, aki segélykiáltóan próbálna családjához tartozni... mindhiába, így balhét, balhéra, iskolát, iskolára halmoz folyvást. Kialakul 3 „viseltes ember” között 1 vékony barátságszál a maga keretei között 2 hét leforgása alatt. Nincs túlspilázva, csak sodródnak, és némiképp változik jellemük arra a kis időre, s talán majdan a továbbiakban is... ki tudja? Nagyon tetszett a film milyensége, a 70-es évek visszatekintése mind stílusilag, képileg... szuper lett. Örülök, hogy legalább a női mellékszereplőnek kijutott 1 Oscar-díj az 5 jelölésből.