"És mint minden utazó, ő is úgy érezte, sok mindent kellene még elvégeznie, mielőtt útnak indul, de sejtelme sem volt róla, hogy mi lenne az."

Porszemnyi emberi létezés stoneri eposzban. Megszületünk, felnövünk, családot alapítunk, dolgozunk, megöregszünk, meghalunk. A teljesség az egyszerűség eszközével is ábrázolható, vagy csak azzal. Cselekményminimum. Provokatív eszköztelenség és már-már az elmebetegségig egyszerű, végletekig vitt semmiből a semmivé válásig szóló, egyszeri, mégis tucatszám ismétlődő életút. Úgy érezhetjük, hogy a világ köldökét, az embert látjuk, aki önmagában az univerzum. És mi történik? Semmi! Úgy tudunk Robert Grainierről mindent, hogy nem tudunk róla az égvilágon semmit. Visszafogott, keserű, mégis simogatóan gyöngéd. Hatalmas kedvenc lett.