Ha csak Colin Farrell alakításáról kellene véleményt formálni, akkor akár négy csillagot is érne az alkotás. A látványvilág , a díszletek, a színek, a helyszínek mind hozzájárulnak a csillogás-magasság és depresszív lecsúszás-mélység binaritásához. A szerencsejáték-függőség valójában azonban biztos, hogy nem így néz ki, ahogy/amit látunk a filmben. Aztán ez az egész hülyeség, hogy talál két zsák pénzt...nagyon direkten csatornázza vissza Lord Doyle-t a történet cselekményébe. A filmben több közhely is idegesitően hat, íme az egyik: egy lord mindig megtartja a szavát. Nyilván nem a szerencsén múlik. Ezek a felszínes beszélgetések egyáltalán nem élvezetesek, az egész film olyan, mint egy lidérces álom. Ez utóbbi akár érdeme is lehetne ennek az alkotásnak, hiszen az alkoholfüggőség miatt pont tökéletes összhang jön létre a főhős életvitele és a vizuális hangulatélmény között. Mikor józan és mikor részeg? Mikor érzékeli valósan a történteket és mikor nem? A könyvet nem olvastam, a filmtől viszont többet vártam.
Ha csak Colin Farrell alakításáról kellene véleményt formálni, akkor akár négy csillagot is érne az alkotás. A látványvilág , a díszletek, a színek, a helyszínek mind hozzájárulnak a csillogás-magasság és depresszív lecsúszás-mélység binaritásához. A szerencsejáték-függőség valójában azonban biztos, hogy nem így néz ki, ahogy/amit látunk a filmben. Aztán ez az egész hülyeség, hogy talál két zsák pénzt...nagyon direkten csatornázza vissza Lord Doyle-t a történet cselekményébe. A filmben több közhely is idegesitően hat, íme az egyik: egy lord mindig megtartja a szavát. Nyilván nem a szerencsén múlik. Ezek a felszínes beszélgetések egyáltalán nem élvezetesek, az egész film olyan, mint egy lidérces álom. Ez utóbbi akár érdeme is lehetne ennek az alkotásnak, hiszen az alkoholfüggőség miatt pont tökéletes összhang jön létre a főhős életvitele és a vizuális hangulatélmény között. Mikor józan és mikor részeg? Mikor érzékeli valósan a történteket és mikor nem? A könyvet nem olvastam, a filmtől viszont többet vártam.