Nem is tudom, miért, de valami egészen másra számítottam a bemutató alapján. Gondoltam, hogy egy nagyon színes, pompázatos, csilli-villi, táncos-revüs film lesz, de ehelyett egy mély, melankolikus, nagyon a valóságot bemutató lassú, helyenként uncsi filmecske lett. Aztán rájöttem, hogy itt nem a táncika a lényeg (pedig azért jó lett volna kicsit feldobni a filmet egy-két bevágással a múltból s jelenből), hanem a hulló csillagok. A már-már betegesen a flitteres-táncos élethez, léthez foggal-körömmel, 30 év elteltével is ragaszkodó, kapaszkodó, kiöregedett showgirl nem akarja tudomásul venni, hogy ez a pálya már nem pálya, sem mint műfaj, sem a korát illetően. Az életben való továbblépés, a flitteres "csigaházból" való kibújás nagyon nehézkesen alakul (ráadásul szegény Shelly karaktere nem mondható százasnak... kissé sárgalapos). Ennek az örökös szenvedélynek, karriernek köszönhetően a lányát is elveszíti, aki nevelőszülők által lesz majdan "valaki", és viszi is valamire az életben. Shelly barátnője szintén nem akarja a valóságot elfogadni, nevetségessé teszi magát, és "földönfutóvá" is válik. Egymás támaszai... ennyi maradt meg nekik. Aki a valóságot úgymond szemrehányásként odaveti Shelly-nek, az a lánya, és a meghallgatást lebonyolító pasi, ők nem kerülik a forró kását, kimondják, amit más nem. Pamela Anderson erős alakítást nyújt Shelly karaktereként, igen meggyőző alakítás. Engem a látványban az a homályos rámázás zavart nagyon... 3D-s szemüvegért ordított. Nem mondanám, hogy még egyszer megnézném, de egyszer hatásos volt látni ezt a világot is... kis szeletkéjét.
Nem is tudom, miért, de valami egészen másra számítottam a bemutató alapján. Gondoltam, hogy egy nagyon színes, pompázatos, csilli-villi, táncos-revüs film lesz, de ehelyett egy mély, melankolikus, nagyon a valóságot bemutató lassú, helyenként uncsi filmecske lett. Aztán rájöttem, hogy itt nem a táncika a lényeg (pedig azért jó lett volna kicsit feldobni a filmet egy-két bevágással a múltból s jelenből), hanem a hulló csillagok. A már-már betegesen a flitteres-táncos élethez, léthez foggal-körömmel, 30 év elteltével is ragaszkodó, kapaszkodó, kiöregedett showgirl nem akarja tudomásul venni, hogy ez a pálya már nem pálya, sem mint műfaj, sem a korát illetően. Az életben való továbblépés, a flitteres "csigaházból" való kibújás nagyon nehézkesen alakul (ráadásul szegény Shelly karaktere nem mondható százasnak... kissé sárgalapos). Ennek az örökös szenvedélynek, karriernek köszönhetően a lányát is elveszíti, aki nevelőszülők által lesz majdan "valaki", és viszi is valamire az életben. Shelly barátnője szintén nem akarja a valóságot elfogadni, nevetségessé teszi magát, és "földönfutóvá" is válik. Egymás támaszai... ennyi maradt meg nekik. Aki a valóságot úgymond szemrehányásként odaveti Shelly-nek, az a lánya, és a meghallgatást lebonyolító pasi, ők nem kerülik a forró kását, kimondják, amit más nem. Pamela Anderson erős alakítást nyújt Shelly karaktereként, igen meggyőző alakítás. Engem a látványban az a homályos rámázás zavart nagyon... 3D-s szemüvegért ordított. Nem mondanám, hogy még egyszer megnézném, de egyszer hatásos volt látni ezt a világot is... kis szeletkéjét.