Nem is tudom miért, de valami egészen másra számítottam a bemutató alapján.
Gondoltam hogy egy nagyon színes, pompázatos, csillivilli, táncos-revüs film lesz, de ehelyett egy mély, melankólikus, nagyon a valóságot bemutató lassú, helyenként uncsi filmecske lett.
Aztán rájöttem, hogy itt nem a táncika a lényeg(pedig azért jó lett volna kicsit feldobni a filmet egy-két bevágással a mult s jelennel), hanem a hulló csillagoké.
A már-már betegesen a flitteres táncos élethez, léthez foggal-körömmel 30 év elteltével is ragaszkodó, kapaszkodó kiöregedett showgirl nem akarja tudomásul venni, hogy ez a pálya már nem pálya sem mint műfaj, sem a korát illetően se.
Az életben való továbblépés, a flitteres "csigaházból" kibújás nagyon nehézkesen alakul(ráadásul szegény Shelly karaktere nem mondhatni százasnak...kissé sárgalapos).
Ennek az örökös szenvedélynek, karriernek köszönhetően a lányát is elveszíti, aki nevelőszülők által lesz majdan "valaki", és viszi is valamire az életben.
Shelly barátnője szintén nem akarja a valóságot elfogadni, nevetségessé teszi magát, és "földönfutóvá" is.
Egymás támaszai...ennyi maradt meg nekik.
Akik a valóságot ugymond szemrehányásként odavetik Shelly-nek, az a lánya, és a meghallgatást lebonyolító pasi, ők nem kerülik a forró kását, kimondják amit más nem.
Pamela Anderson erős alakítást nyújt Shelly karaktereként, igen meggyőző alakítás.
Engem a látványban az a homályos rámázás zavart nagyon...3D-s szemüvegért ordított.
Nem mondanám hogy mégegyszer megnézném, de egyszer hatásos volt látni ezt a világot is...kis szeletkéjét.
Nem is tudom miért, de valami egészen másra számítottam a bemutató alapján.
Gondoltam hogy egy nagyon színes, pompázatos, csillivilli, táncos-revüs film lesz, de ehelyett egy mély, melankólikus, nagyon a valóságot bemutató lassú, helyenként uncsi filmecske lett.
Aztán rájöttem, hogy itt nem a táncika a lényeg(pedig azért jó lett volna kicsit feldobni a filmet egy-két bevágással a mult s jelennel), hanem a hulló csillagoké.
A már-már betegesen a flitteres táncos élethez, léthez foggal-körömmel 30 év elteltével is ragaszkodó, kapaszkodó kiöregedett showgirl nem akarja tudomásul venni, hogy ez a pálya már nem pálya sem mint műfaj, sem a korát illetően se.
Az életben való továbblépés, a flitteres "csigaházból" kibújás nagyon nehézkesen alakul(ráadásul szegény Shelly karaktere nem mondhatni százasnak...kissé sárgalapos).
Ennek az örökös szenvedélynek, karriernek köszönhetően a lányát is elveszíti, aki nevelőszülők által lesz majdan "valaki", és viszi is valamire az életben.
Shelly barátnője szintén nem akarja a valóságot elfogadni, nevetségessé teszi magát, és "földönfutóvá" is.
Egymás támaszai...ennyi maradt meg nekik.
Akik a valóságot ugymond szemrehányásként odavetik Shelly-nek, az a lánya, és a meghallgatást lebonyolító pasi, ők nem kerülik a forró kását, kimondják amit más nem.
Pamela Anderson erős alakítást nyújt Shelly karaktereként, igen meggyőző alakítás.
Engem a látványban az a homályos rámázás zavart nagyon...3D-s szemüvegért ordított.
Nem mondanám hogy mégegyszer megnézném, de egyszer hatásos volt látni ezt a világot is...kis szeletkéjét.