Simán az egyik legemberibb családi dráma, amit mostanában láttam. A ház, ami lassan szétesik, olyan metafora, hogy sokszor eldobtam volna a popcornt. A karakterek nem túlzóak, hanem tényleg élnek a vásznon, a fájdalom, a nosztalgia meg a régi konfliktusok visszhangja konkrétan üt.
Simán az egyik legemberibb családi dráma, amit mostanában láttam. A ház, ami lassan szétesik, olyan metafora, hogy sokszor eldobtam volna a popcornt. A karakterek nem túlzóak, hanem tényleg élnek a vásznon, a fájdalom, a nosztalgia meg a régi konfliktusok visszhangja konkrétan üt.