Na jó, a Csajos hétvége nálam most nagyon elvitte a show-t. Ritkán van olyan vígjáték, ahol ennyire eltalálják az abszurd helyzeteket és a beszólásokat, de itt konkrétan egyik poénból estem a másikba. Imádtam, hogy a filmnek egy pillanatig sem kellett visszafognia magát, és néha olyan váratlan dolgok történtek, hogy csak pislogtam. Ami nekem különösen bejött, hogy a szereplők nem próbálnak tökéletesnek látszani. Hibáznak, hülyeségeket csinálnak, néha teljesen elveszítik a fonalat, és pont ettől lesz az egész annyira szórakoztató. Van benne valami felszabadító, ahogy a történet megmutatja, hogy a felnőtt női lét nem csak a felelősségekről, a munkáról és arról szól, hogy mindig mindent kézben kell tartani. Néha igenis kell egy kis őrület, amikor nem azon gondolkodsz, ki mit vár el tőled, hanem egyszerűen megéled a pillanatot. Egy jó vígjátéknak nem feltétlenül kell nagy igazságokat kimondania ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Elég, ha őszintén szórakoztat, és olyan jeleneteket ad, amiket még másnap is felidézel. Nálam a Csajos hétvége pontosan ezt hozta. Imádtam a humorát, a merészségét és azt, hogy egyáltalán nem kellett erőltetnem a nevetést. Néha pont az ilyen filmekre van szükség, amikor az ember nem elemezni akarja az életet, csak jól akarja érezni magát. És ha egy film után még órákkal is eszedbe jut egy-egy jelenet, az nálam már egyértelműen jó pont.
#premiervadasz
Na jó, a Csajos hétvége nálam most nagyon elvitte a show-t. Ritkán van olyan vígjáték, ahol ennyire eltalálják az abszurd helyzeteket és a beszólásokat, de itt konkrétan egyik poénból estem a másikba. Imádtam, hogy a filmnek egy pillanatig sem kellett visszafognia magát, és néha olyan váratlan dolgok történtek, hogy csak pislogtam. Ami nekem különösen bejött, hogy a szereplők nem próbálnak tökéletesnek látszani. Hibáznak, hülyeségeket csinálnak, néha teljesen elveszítik a fonalat, és pont ettől lesz az egész annyira szórakoztató. Van benne valami felszabadító, ahogy a történet megmutatja, hogy a felnőtt női lét nem csak a felelősségekről, a munkáról és arról szól, hogy mindig mindent kézben kell tartani. Néha igenis kell egy kis őrület, amikor nem azon gondolkodsz, ki mit vár el tőled, hanem egyszerűen megéled a pillanatot. Egy jó vígjátéknak nem feltétlenül kell nagy igazságokat kimondania ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Elég, ha őszintén szórakoztat, és olyan jeleneteket ad, amiket még másnap is felidézel. Nálam a Csajos hétvége pontosan ezt hozta. Imádtam a humorát, a merészségét és azt, hogy egyáltalán nem kellett erőltetnem a nevetést. Néha pont az ilyen filmekre van szükség, amikor az ember nem elemezni akarja az életet, csak jól akarja érezni magát. És ha egy film után még órákkal is eszedbe jut egy-egy jelenet, az nálam már egyértelműen jó pont.
#premiervadasz