2026. 11. 10.
Amikor a történet többet ígér, mint amennyit végül ad
Vannak filmek, amelyek a végük után még sokáig dolgoznak az emberben, és vannak, amelyeknél inkább az marad meg, hogy mennyivel többet is ki lehetett volna hozni belőlük. Számomra a Vadló kilenc sajnos inkább az utóbbi kategória. Az alapötlet, a történelmi háttér és a szereplők közötti feszültség kifejezetten ígéretes. Érezhető, hogy a történet komolyabb kérdéseket szeretne feszegetni a hatalomról, a bizalomról, az emberi döntésekről és az erkölcsi határokról. A színészi játékban is ott van az a minőség, ami miatt az ember reménykedik, hogy egy igazán emlékezetes filmet kap. Mégis, a játékidő előrehaladtával egyre inkább azt éreztem, hogy a történet túlságosan elnyújtottá válik. Nem minden c... több»
2026. 10. 14.
Amikor a józan ész szabadságra megy
Na jó, a Csajos hétvége nálam most nagyon elvitte a show-t. Ritkán van olyan vígjáték, ahol ennyire eltalálják az abszurd helyzeteket és a beszólásokat, de itt konkrétan egyik poénból estem a másikba. Imádtam, hogy a filmnek egy pillanatig sem kellett visszafognia magát, és néha olyan váratlan dolgok történtek, hogy csak pislogtam. Ami nekem különösen bejött, hogy a szereplők nem próbálnak tökéletesnek látszani. Hibáznak, hülyeségeket csinálnak, néha teljesen elveszítik a fonalat, és pont ettől lesz az egész annyira szórakoztató. Van benne valami felszabadító, ahogy a történet megmutatja, hogy a felnőtt női lét nem csak a felelősségekről, a munkáról és arról szól, hogy mindig mindent kézben ... több»
2026. 10. 04.
Új nap, új kaland, ugyanaz a szerethető Pókember!
Pontosan azt hozta, amire vágytam: lendületet, humort, akciót és persze egy kis szívet is. Már az elején beszippantott a hangulata, és onnantól nehéz volt nem izgulni azért, hogy mi vár Peterre. Tom Holland szerintem még mindig nagyon jól hozza Pókember karakterét. Van benne valami szerethető és közvetlen, amitől nem egy legyőzhetetlen szuperhősnek érződik, hanem egy srácnak, aki próbál helytállni, miközben rendesen kapja az élettől a pofonokat is. Ami nekem különösen tetszett, hogy a film nem csak az akcióra épít. Vannak benne könnyedebb, vicces pillanatok, de közben érzelmileg is tud hatni. Pókembert nézni számomra mindig egy kicsit olyan, mintha egyszerre kapnék egy adag adrenalint és egy... több»
2026. 10. 04.
Egy történet, ami mélyen megérintette a szívemet.
A vadon szíve nálam tipikusan az a film, ami nemcsak leköt, hanem szépen lassan beköltözik az ember szívébe. Már az elején érezni lehet, hogy itt nemcsak a túlélésről van szó, hanem a veszteségről, a szeretetről és arról, hogy néha egy állat tud a legnagyobb támaszunk lenni. A történet kemény, vannak benne fájdalmas és nehéz pillanatok, de közben annyi érzelem van benne, hogy többször is teljesen meghatódtam. A kapcsolat a férfi és Odin között szerintem az egész film lelke. Nem kell hozzá sok szó, egyszerűen csak látni kell, mennyire számítanak egymásnak. A film inkább csendesen mesél egy emberről, aki próbál talpon maradni, miközben a természet sem könnyíti meg a dolgát. És közben ott van m... több»
2026. 10. 04.
Vili végre nem fut, hanem visszavág
Na, ez az a film, aminél konkrétan vigyorogva jöttem ki a moziból! A Prérifarkas visszavág nálam hatalmas szerelem lett, és bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire jól fogok szórakozni rajta. Vili végre nem csak fut a Gyalogkakukk után, hanem úgy dönt, hogy elég volt a folyamatos szívatásból, és ideje visszavágni. Hát én ezen már alapból imádtam. A film tele van olyan helyzetekkel, amik egyszerűen annyira abszurdak, hogy nem lehet rajtuk nem nevetni. A klasszikus rajzfilmes őrületet nagyon jól sikerült átültetni a mozivászonra, és imádtam, hogy mindenből képesek voltak még egy lapáttal rátenni. Amikor már azt hinnéd, hogy ennél nagyobb hülyeség nem jöhet, természetesen jön. Külön jó vol... több»