Vannak filmek, amelyek a végük után még sokáig dolgoznak az emberben, és vannak, amelyeknél inkább az marad meg, hogy mennyivel többet is ki lehetett volna hozni belőlük. Számomra a Vadló kilenc sajnos inkább az utóbbi kategória.
Az alapötlet, a történelmi háttér és a szereplők közötti feszültség kifejezetten ígéretes. Érezhető, hogy a történet komolyabb kérdéseket szeretne feszegetni a hatalomról, a bizalomról, az emberi döntésekről és az erkölcsi határokról. A színészi játékban is ott van az a minőség, ami miatt az ember reménykedik, hogy egy igazán emlékezetes filmet kap. Mégis, a játékidő előrehaladtával egyre inkább azt éreztem, hogy a történet túlságosan elnyújtottá válik. Nem minden csend hordoz mélységet, és nem minden lassú jelenet teremt feszültséget. Itt sajnos többször éreztem a kényelmes tempót, mint a tudatos építkezést. A film egy idő után kissé monotonná vált, és elvesztette azt a lendületet, amely igazán magával ragadhatott volna.
A befejezés után pedig több kérdés maradt bennem, mint amennyit egy ilyen hosszú történettől szerettem volna. Nem az a fajta nyitottság, amely még napokig gondolkodtat, hanem inkább némi hiányérzet, mintha bizonyos dolgokat a film elkezdett volna kibontani, de végül nem adott volna hozzájuk valódi lezárást.
Nem mondanám rossz filmnek, mert vannak értékes pillanatai és gondolatébresztő rétegei. Nálam ez most egy ígéretes történet, amelyből végül nem született meg az a filmes élmény, amit vártam.
#premiervadasz
Vannak filmek, amelyek a végük után még sokáig dolgoznak az emberben, és vannak, amelyeknél inkább az marad meg, hogy mennyivel többet is ki lehetett volna hozni belőlük. Számomra a Vadló kilenc sajnos inkább az utóbbi kategória.
Az alapötlet, a történelmi háttér és a szereplők közötti feszültség kifejezetten ígéretes. Érezhető, hogy a történet komolyabb kérdéseket szeretne feszegetni a hatalomról, a bizalomról, az emberi döntésekről és az erkölcsi határokról. A színészi játékban is ott van az a minőség, ami miatt az ember reménykedik, hogy egy igazán emlékezetes filmet kap. Mégis, a játékidő előrehaladtával egyre inkább azt éreztem, hogy a történet túlságosan elnyújtottá válik. Nem minden csend hordoz mélységet, és nem minden lassú jelenet teremt feszültséget. Itt sajnos többször éreztem a kényelmes tempót, mint a tudatos építkezést. A film egy idő után kissé monotonná vált, és elvesztette azt a lendületet, amely igazán magával ragadhatott volna.
A befejezés után pedig több kérdés maradt bennem, mint amennyit egy ilyen hosszú történettől szerettem volna. Nem az a fajta nyitottság, amely még napokig gondolkodtat, hanem inkább némi hiányérzet, mintha bizonyos dolgokat a film elkezdett volna kibontani, de végül nem adott volna hozzájuk valódi lezárást.
Nem mondanám rossz filmnek, mert vannak értékes pillanatai és gondolatébresztő rétegei. Nálam ez most egy ígéretes történet, amelyből végül nem született meg az a filmes élmény, amit vártam.
#premiervadasz