Kata

Új nap, új kaland, ugyanaz a szerethető Pókember!
Pontosan azt hozta, amire vágytam: lendületet, humort, akciót és persze egy kis szívet is. Már az elején beszippantott a hangulata, és onnantól nehéz volt nem izgulni azért, hogy mi vár Peterre. Tom Holland szerintem még mindig nagyon jól hozza Pókember karakterét. Van benne valami szerethető és közvetlen, amitől nem egy legyőzhetetlen szuperhősnek érződik, hanem egy srácnak, aki próbál helytállni, miközben rendesen kapja az élettől a pofonokat is. Ami nekem különösen tetszett, hogy a film nem csak az akcióra épít. Vannak benne könnyedebb, vicces pillanatok, de közben érzelmileg is tud hatni. Pókembert nézni számomra mindig egy kicsit olyan, mintha egyszerre kapnék egy adag adrenalint és egy... több»

Egy történet, ami mélyen megérintette a szívemet.
A vadon szíve nálam tipikusan az a film, ami nemcsak leköt, hanem szépen lassan beköltözik az ember szívébe. Már az elején érezni lehet, hogy itt nemcsak a túlélésről van szó, hanem a veszteségről, a szeretetről és arról, hogy néha egy állat tud a legnagyobb támaszunk lenni. A történet kemény, vannak benne fájdalmas és nehéz pillanatok, de közben annyi érzelem van benne, hogy többször is teljesen meghatódtam. A kapcsolat a férfi és Odin között szerintem az egész film lelke. Nem kell hozzá sok szó, egyszerűen csak látni kell, mennyire számítanak egymásnak. A film inkább csendesen mesél egy emberről, aki próbál talpon maradni, miközben a természet sem könnyíti meg a dolgát. És közben ott van m... több»

Vili végre nem fut, hanem visszavág
Na, ez az a film, aminél konkrétan vigyorogva jöttem ki a moziból! A Prérifarkas visszavág nálam hatalmas szerelem lett, és bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire jól fogok szórakozni rajta. Vili végre nem csak fut a Gyalogkakukk után, hanem úgy dönt, hogy elég volt a folyamatos szívatásból, és ideje visszavágni. Hát én ezen már alapból imádtam. A film tele van olyan helyzetekkel, amik egyszerűen annyira abszurdak, hogy nem lehet rajtuk nem nevetni. A klasszikus rajzfilmes őrületet nagyon jól sikerült átültetni a mozivászonra, és imádtam, hogy mindenből képesek voltak még egy lapáttal rátenni. Amikor már azt hinnéd, hogy ennél nagyobb hülyeség nem jöhet, természetesen jön. Külön jó vol... több»

Egy kis varázslat, nevetés, csajos kikapcsolódás
Az Átkozott boszorkák 2 nekem nagyon kellemes meglepetés volt. Már az elején megfogott a hangulata, és jó volt újra belecsöppenni ebbe a boszorkányos, kicsit varázslatos világba. Könnyed film, amit egyszerűen jó nézni. Nagyon tetszett benne a humor, több jeleneten is jókat nevettem, de közben az érzelmesebb pillanatok is szépen működtek. A karaktereket is könnyű megszeretni, és jó volt látni, ahogy a történet alakul közöttük. Csajos szemmel nálam abszolút betalált. Van benne egy kis romantika, varázslat, humor és persze boszorkányos kalamajka, szóval minden adott egy kellemes mozizáshoz. Nem akarja túlbonyolítani a dolgokat, és talán pont ettől működik olyan jól. Nekem végig jó hangulatot ad... több»

Azt hittem, felkavar, helyette inkább csak megpiszkált
A Verity tipikusan az a film, amiről már az első percekben érzed, hogy valami nagyon nincs rendben. Van benne egy furcsa, sötét feszültség, ami folyamatosan azt súgja, hogy itt senkiben sem lehet teljesen megbízni. És pontosan ez volt az, ami miatt kíváncsi voltam, hová fog kifutni a történet. Viszont nálam sajnos nem ütött akkorát, mint amire számítottam. A hangulat megvan, a titkok is szépen adagolva érkeznek, a szereplők között pedig ott vibrál az a bizonyos feszültség, de én sokkal merészebb és durvább filmet vártam. Folyamatosan azt éreztem, hogy most jön majd az igazán beteg rész, most borul minden, aztán valahogy mindig visszavett. Dakota Johnson nekem nagyon passzolt ebbe a külön... több»