Sose olvastam Emily Brontë híres regényét, melyből számtalan filmadaptáció készült már, így viszonyítási alapom sincs a többihez képest, mint amit (a 2026-os verzió) most néztem meg. Meg kell hagyni... a képi világ, a színek, nyomasztó hangulatot látva felsejlett a Saltburn "hatás"... megspékelve a BDSM-s szexualitással, így már leesett, ki az "elkövető": Emerald Fennell. És akkor itt már összegeztem is a mondandómat, mivel tényleg nincs összehasonlítási alapom, de pótolni fogom valamelyest, hogy azért lövésem legyen erről a nyomasztó szerelmi háromszögről... és persze pornómentesen :D Persze értem én Emerald Fennell gondolatmenetét, hogy veszünk egy adott sztárregényt, és kissé (nem is kicsit) formáljuk a saját arculatunkra, agymenésünkre, vigyünk bele egy jókora pluszt, ami már nem 19. századi. A szereplők jól hozták a kiadott feladatukat, engem hazavágtak lelkileg a végére :D
Sose olvastam Emily Brontë híres regényét, melyből számtalan filmadaptáció készült már, így viszonyítási alapom sincs a többihez képest, mint amit (a 2026-os verzió) most néztem meg. Meg kell hagyni... a képi világ, a színek, nyomasztó hangulatot látva felsejlett a Saltburn "hatás"... megspékelve a BDSM-s szexualitással, így már leesett, ki az "elkövető": Emerald Fennell. És akkor itt már összegeztem is a mondandómat, mivel tényleg nincs összehasonlítási alapom, de pótolni fogom valamelyest, hogy azért lövésem legyen erről a nyomasztó szerelmi háromszögről... és persze pornómentesen :D Persze értem én Emerald Fennell gondolatmenetét, hogy veszünk egy adott sztárregényt, és kissé (nem is kicsit) formáljuk a saját arculatunkra, agymenésünkre, vigyünk bele egy jókora pluszt, ami már nem 19. századi. A szereplők jól hozták a kiadott feladatukat, engem hazavágtak lelkileg a végére :D