Ez a film (többek között) attól kiemelkedően zseniális, hogy mert elrugaszkodni a kortárs hollywoodi produkciókra jellemző expozíciós túladagolástól (vagyis, hogy muszáj mindig mindent nyíltan kimondani, elmagyarázni, csúnyán mondva "szájbarágni"), azért, hogy kizárólag audiovizuálisan, filmnyelven mesélje el azt, amit el szeretne, és ugyebár mi a film, ha nem mozgókép? Egyetlen öncélú akció sincsen a filmben, itt minden a történet, valamint Max és Furiosa karakterfejlődésének szolgálatába van állítva, ami folyamán Miller olyan témákat tanulmányoz, mint a nők kizsákmányolása vagy a felülemelkedés az állati ösztönökön, és közben kiemelkedő világépítést is művel: egyszerűen félelmetes, hogy minden mennyire ki van dolgozva, legyen szó arról, hogy a napjainkra eluralkodó fogyasztói kultúra mennyire befolyásolja még az apokalipszis utáni társadalmat is (Aqua Cola), vagy Immortan Joe milyen tökéletesen és ötletesen szintetizálta saját szektáját különböző letűnt kultúrák emlékeiből, és újranézésekkel rengeteg apró részletet lehet kiszúrni, ami eredetileg elkerülte a figyelmet. Bámulatos, hogy Miller ilyen szintű gondolatiságot és kidolgozottságot tudott csempészni egy filmbe, ami tulajdonképpen egyetlen látványos autós üldözésből áll, az viszont olyan kiemelkedően, hipnotikusan elborult szekvenciákkal teletűzdelve van megrendezve, hogy a végén sajnáljuk, hogy nem tartott tovább ez az őrült hajsza. A negyedik (és legjobb) Mad Max-film helye kétségkívül a Valhallában van.
Ez a film (többek között) attól kiemelkedően zseniális, hogy mert elrugaszkodni a kortárs hollywoodi produkciókra jellemző expozíciós túladagolástól (vagyis, hogy muszáj mindig mindent nyíltan kimondani, elmagyarázni, csúnyán mondva "szájbarágni"), azért, hogy kizárólag audiovizuálisan, filmnyelven mesélje el azt, amit el szeretne, és ugyebár mi a film, ha nem mozgókép? Egyetlen öncélú akció sincsen a filmben, itt minden a történet, valamint Max és Furiosa karakterfejlődésének szolgálatába van állítva, ami folyamán Miller olyan témákat tanulmányoz, mint a nők kizsákmányolása vagy a felülemelkedés az állati ösztönökön, és közben kiemelkedő világépítést is művel: egyszerűen félelmetes, hogy minden mennyire ki van dolgozva, legyen szó arról, hogy a napjainkra eluralkodó fogyasztói kultúra mennyire befolyásolja még az apokalipszis utáni társadalmat is (Aqua Cola), vagy Immortan Joe milyen tökéletesen és ötletesen szintetizálta saját szektáját különböző letűnt kultúrák emlékeiből, és újranézésekkel rengeteg apró részletet lehet kiszúrni, ami eredetileg elkerülte a figyelmet. Bámulatos, hogy Miller ilyen szintű gondolatiságot és kidolgozottságot tudott csempészni egy filmbe, ami tulajdonképpen egyetlen látványos autós üldözésből áll, az viszont olyan kiemelkedően, hipnotikusan elborult szekvenciákkal teletűzdelve van megrendezve, hogy a végén sajnáljuk, hogy nem tartott tovább ez az őrült hajsza. A negyedik (és legjobb) Mad Max-film helye kétségkívül a Valhallában van.