Az Oh, Hi! tipikusan az a film, ami nézés közben végig azt ígéri, hogy na, ebből még lesz valami. Csakhogy nem lesz. Bőven lenne benne potenciál, konfliktus, fekete humor és akár valódi súly is, az alkotók azonban valahogy mindent félúton elengednek. A végére pedig nem marad más, csak egy nagy kérdőjel, meg az érzés, hogy akkor ezt most mi a büdös francért néztem végig. Talán azért, mert az utolsó kockáig reménykedtem benne, hogy ők is látják azt a filmet, ami ebben a sztoriban benne volt, mint kihozható jó. Nem látták.
Az Oh, Hi! tipikusan az a film, ami nézés közben végig azt ígéri, hogy na, ebből még lesz valami. Csakhogy nem lesz. Bőven lenne benne potenciál, konfliktus, fekete humor és akár valódi súly is, az alkotók azonban valahogy mindent félúton elengednek. A végére pedig nem marad más, csak egy nagy kérdőjel, meg az érzés, hogy akkor ezt most mi a büdös francért néztem végig. Talán azért, mert az utolsó kockáig reménykedtem benne, hogy ők is látják azt a filmet, ami ebben a sztoriban benne volt, mint kihozható jó. Nem látták.