A 2012-es Hotel Transylvania a Sony Pictures Animation egyik legsikeresebb vállalkozása volt, amely Genndy Tartakovsky (a Samurai Jack és a Dexter laboratóriuma alkotója) kezei alatt egyedi lendületet és vizuális stílust kapott. A film egy látszólag egyszerű gyerekvígjáték, amely klasszikus horrorfigurákat vonultat fel – Drakula, Frankenstein, múmia, farkasember és a többi ikon – mégis képes érzelmes, szerethető és vizuálisan energikus történetté válni. A Hotel Transylvania nem csupán paródia, hanem egy olyan világ, ahol a szörnyek emberibbek, mint a hús-vér emberek.
A történet középpontjában Drakula gróf áll, aki a felesége halála után szörnyeknek szentélyül épít egy kastélyt – a Hotel Transylvaniát –, ahol békében élhetnek az emberek világától távol. Ám lánya, Mavis már nem fél az emberektől, hanem kiváncsi rájuk. Amikor egy laza, hátizsákos emberfiú, Jonathan véletlenül betéved a hotelbe, a gróf világképe összeomlik. Mavis és Jonathan között azonnal fellobban a szikra, Drakula pedig kétségbeesetten próbálja megőrizni a kontrollt – és a hotel hírnevét.
A film erőssége egyértelműen Tartakovsky animációs stílusában rejlik. A mozgás karikatúraszerű, lendületes és fizikailag abszurd, de mégis átgondoltan komponált. Minden gesztus, minden ugrás és mimika a klasszikus rajzfilmes túlzásokat idézi, amit az utóbbi évek CGI-termései ritkán mertek újra alkalmazni. Tartakovsky bebizonyítja, hogy az animáció akkor működik igazán, ha nem próbál „valóságos” lenni, hanem játszik a mozgással, ritmussal és formával.
A szinkronhangok – különösen Adam Sandler, Selena Gomez és Andy Samberg – életre keltik a karaktereket, bár a magyar szinkron is remekül működik, különösen a Drakula hangját adó Csőre Gábor előadásában. A zenei betétek és hangulati váltások ügyesen adagoltak, bár a poposabb zárás kicsit idegennek hat a film tónusától. A Hotel Transylvania témája – a különbözőség elfogadása – nem új, de őszintén és gyermeki ártatlansággal közelíti meg.
A film ugyan egyszerű üzenetet hordoz („ne félj attól, aki más”), de ezt nem erőltetett módon teszi, hanem a humor, a látvány és a karakterek szerethetősége révén. A Drakula–Mavis apa-lánya kapcsolatban valódi érzelem rejlik: a film központi motívuma valójában a szülői féltés és elengedés. Minden humor mögött ott lapul egy mélyebb szorongás – mi lesz, ha a gyermek felnő, és elindul a saját útján? Ezt a Hotel Transylvania egyensúlyban tartja a bohókás szörnyparádéval.
A gyengeségei főként a forgatókönyvben rejlenek: a cselekmény kiszámítható, és a film második felében inkább klisékre épít, mint eredeti ötletekre. Az emberi karakterek, különösen Jonathan kissé egysíkúak, és a poénok időnként leülnek. De ezek a hibák nem törik meg a film lendületét – a vizuális energia és a szerethető karakterek mindent visznek.
A Hotel Transylvania tehát nem forradalmasítja az animációt, de tisztelettel és kreativitással bánik a műfajjal. Olyan film, amelyet a gyerekek a szörnyek miatt szeretnek, a felnőttek pedig a mögöttes érzelmek miatt. A humor, a látvány és a szív egyszerre van jelen, és ez teszi a filmet maradandóvá.
animáció | családi | fantasy | horror | vígjáték
Valahol az erdélyi havasok között áll egy ötcsillagos hotel, a Hotel Transylvania. A szálló minőségi pihenést nyújt minden szörny számára, legyen az vámpír, farkasember,... több»
Szereplők: Adam Sandler, Steve Buscemi, Selena Gomez, Kevin James, David Spade
