Az Egy húron (eredeti címe: On a String) egy üdítően őszinte és érzékeny alkotás, amely a zenészlét kevésbé csillogó, de annál emberibb oldalát mutatja be. A történet középpontjában egy Juilliard zeneakadémián végzett, tehetséges brácsás áll, aki a diploma után a New York-i túlélésért küzd. Mint szabadúszó zenész, élete állandó zsonglőrködés, napközben gyerekeket tanít, este pedig neves koncerteken játszik, miközben próbálja megőrizni méltóságát mint elkötelezett klasszikus zenész.
Isabel Hagen, aki a filmet rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzi, láthatóan belülről ismeri ezt a világot. A film különlegessége abban rejlik, ahogy a főhős a munkája során akaratlanul is az idegenek személyes életébe belelát. Ez a megfigyelői attitűd adja a mozi fanyar humorát és mélységét. A dinamikát tovább fokozzák a jelenetek, ahol a főszereplő a saját, végtelenül furcsa családjával együtt próbál navigálni a hétköznapok káoszában.
Will Canzoneri melankolikus és precíz zenéje tökéletes aláfestést ad a vizuális világnak. A szereplők, Charlie Ray, Dylan Baker, Eric Bogosian, Irina Chelidze és Simon Henriques játéka rendkívül természetes, mentes minden hatásvadászattól. Feleségemmel együtt néztük, és mindkettőnknek bejött a film lassú folyása és az a finom irónia, amivel a művészsorsot kezeli. Nemcsak zenészeknek, hanem mindenkinek ajánlott, aki keresi a helyét a világban. Nálam 5/5 csillag
Az Egy húron (eredeti címe: On a String) egy üdítően őszinte és érzékeny alkotás, amely a zenészlét kevésbé csillogó, de annál emberibb oldalát mutatja be. A történet középpontjában egy Juilliard zeneakadémián végzett, tehetséges brácsás áll, aki a diploma után a New York-i túlélésért küzd. Mint szabadúszó zenész, élete állandó zsonglőrködés, napközben gyerekeket tanít, este pedig neves koncerteken játszik, miközben próbálja megőrizni méltóságát mint elkötelezett klasszikus zenész.
Isabel Hagen, aki a filmet rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzi, láthatóan belülről ismeri ezt a világot. A film különlegessége abban rejlik, ahogy a főhős a munkája során akaratlanul is az idegenek személyes életébe belelát. Ez a megfigyelői attitűd adja a mozi fanyar humorát és mélységét. A dinamikát tovább fokozzák a jelenetek, ahol a főszereplő a saját, végtelenül furcsa családjával együtt próbál navigálni a hétköznapok káoszában.
Will Canzoneri melankolikus és precíz zenéje tökéletes aláfestést ad a vizuális világnak. A szereplők, Charlie Ray, Dylan Baker, Eric Bogosian, Irina Chelidze és Simon Henriques játéka rendkívül természetes, mentes minden hatásvadászattól. Feleségemmel együtt néztük, és mindkettőnknek bejött a film lassú folyása és az a finom irónia, amivel a művészsorsot kezeli. Nemcsak zenészeknek, hanem mindenkinek ajánlott, aki keresi a helyét a világban. Nálam 5/5 csillag