Az Apáca a városban tipikusan az a film, amire nem számítottam, hogy ennyire könnyen mosolyt csal majd az arcomra. Már maga az alapsztori is vicces.Egy apáca, aki évtizedekig a kolostor falai között élt, egyszer csak belecsöppen a modern városi forgatagba. A két világ közötti különbség annyira nagy, hogy szinte minden jelenet magában hordoz valami bájos ügyetlenséget, és ez a humor forrása. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a film nem esik át a ló túloldalára, nincs erőltetett poénkodás, inkább apró helyzetkomikumokból és kedvesen naiv karakterekből fakad a nevetés. Olyan, mint amikor valaki jó szívvel, de teljesen más szabályok szerint próbál boldogulni a városban és ettől egyszerre vicces és megható is. A színészek remekül hozzák a szerepüket. A főhősnő egyszerre sugároz ártatlanságot és vagányságot, ahogy felfedezi az életnek azokat az oldalait, amelyeket eddig sosem tapasztalt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak nevetni lehet rajta, hanem közben meg is melengeti a szívet. Összességében azt mondanám, hogy ez a film olyan, mint egy könnyű desszert egy fárasztó nap végén. Nem telít el, de pont annyit ad, hogy jobb kedved legyen tőle. Én tényleg jó érzéssel álltam fel a végén, és őszintén ajánlom bárkinek, aki szeretne másfél órára kiszakadni a hétköznapi gondokból, és átadni magát egy bájos, szívmelengető vígjátéknak.
Az Apáca a városban tipikusan az a film, amire nem számítottam, hogy ennyire könnyen mosolyt csal majd az arcomra. Már maga az alapsztori is vicces.Egy apáca, aki évtizedekig a kolostor falai között élt, egyszer csak belecsöppen a modern városi forgatagba. A két világ közötti különbség annyira nagy, hogy szinte minden jelenet magában hordoz valami bájos ügyetlenséget, és ez a humor forrása. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a film nem esik át a ló túloldalára, nincs erőltetett poénkodás, inkább apró helyzetkomikumokból és kedvesen naiv karakterekből fakad a nevetés. Olyan, mint amikor valaki jó szívvel, de teljesen más szabályok szerint próbál boldogulni a városban és ettől egyszerre vicces és megható is. A színészek remekül hozzák a szerepüket. A főhősnő egyszerre sugároz ártatlanságot és vagányságot, ahogy felfedezi az életnek azokat az oldalait, amelyeket eddig sosem tapasztalt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak nevetni lehet rajta, hanem közben meg is melengeti a szívet. Összességében azt mondanám, hogy ez a film olyan, mint egy könnyű desszert egy fárasztó nap végén. Nem telít el, de pont annyit ad, hogy jobb kedved legyen tőle. Én tényleg jó érzéssel álltam fel a végén, és őszintén ajánlom bárkinek, aki szeretne másfél órára kiszakadni a hétköznapi gondokból, és átadni magát egy bájos, szívmelengető vígjátéknak.